Az elmúlt két hétben Kazinczy Ferenc, illetve a nyelvújítás volt a központi téma, sőt legutóbb a neológusokról, illetve az ortológusokról is szó esett. Előbbiek az újítás hívei voltak, míg utóbbiak fenntartásokkal viseltettek az újításokkal szemben.

Most idéznék a Magyar nyelvújítás szótárának előszavából, amelyet 1902-ben adtak ki, a szerző pedig Szily Kálmán volt. „Minden nyelv, amíg él, folyvást újul: szóban és írásban. A nép nyelve, a külső behatások alatt, de magától is, szünet nélkül újhodik; az irodalom nyelvét pedig az írók újítják, hol lassabban, hol gyorsabban. Minden valamire való író újít rajta: elavult szókat frissít föl, tájszókat általánosít, változatlan vagy módosított jelentésben és alakban; idegen szókat honosít meg; új szókat alkot, analógia, továbbképzés, elvonás, szerepmásítás és összetétel útján; s ezeken felül a szófűzésben és stílusban egyéni sajátosságait domborítja ki. »Ne újíts!«, ez a furcsa tanács valójában annyit tesz: ne írj!” Szily Kálmán szerint a magyaroknál a nyelvújítás a sok gyöngy mellett sok szemetet is dobott a felszínre, sokat rombolt és pusztított, de épített is.

Számos szó és kifejezés fennmaradt, jó néhány azonban eltűnt a süllyesztőben, csupán egy-egy cikkben, tanulmányban kerülnek elő példaként felhozva. Az egyik ilyen kifejezés a fiahordó górugrány, amelyről valószínűleg a hallgatók sem sejtik, hogy valójában mit takar. A kengurut szerették volna helyettesíteni vele. A zsiráfot tevepárducnak, a szamarat lomhárnak, a gyöngyvirágot lengenyének, a gimnáziumot tanodalomnak, a bált pedig táncodalomnak akarták keresztelni, de végül egyik sem lett népszerű.

És vajon mit takarhat a gyújtó fácska? A kifejezés nem maradt meg az eredeti formájában, de a két szó összeolvadásából kialakult egy olyan szó, amit ma is sokat használunk, ráadásul nemcsak az elnevezése, hanem a találmány is magyar eredetű. A gyufa bújik meg a leírás mögött.

Most visszatérnék a nemrég említett fiahordó górugrány kifejezéshez, amelyhez hasonlóan nehezen kimondható, túl hosszú szavak is felbukkantak a nyelvújítás korában. Ilyen például a gőzpöfögészeti tovalöködönc, vagyis a vonat, valamint a nyaktekerészeti mellfekvenc, amellyel a sálra próbáltak utalni.

Egy másik kategóriában olyan szókapcsolatokat találunk, amelyek mindent leírnak arról a dologról vagy cselekvésről, amit takarnak. Például: orrfuvolászati négyzetrongy, illetve megkönnyebbülészeti körbeguggolda. Előbbi a zsebkendő, utóbbi jelentését azonban nem árulom el, hanem a hallgató fantáziájára bízom.