Hétfőn Kolozsvárról Váradig, az után Pestre vezettem, tegnapelőtt pedig Pesttől Szebenig – volt időm, hogy egyedül legyek. Egy idő után…
Continue ReadingIzzó krumpli
Imádok tanítani. Az a dinamika, amely ideális esetben létrejön a beszélgető tanár és a diákok között, mindig érdekelt és betöltött,…
Continue ReadingMoly.hu
Időről időre visszatér az életembe a rovar. Egyetemista koromban, még Kolozsváron, a hangyák tették tönkre az életemet: bemásztak még a…
Continue ReadingÁrad a történet
A közhelyek mindig történetekkel elevenednek meg. Az élet csupa véletlen – ez bizony ordas nagy közhely. Ez a bekezdés azonban:…
Continue ReadingTudsz-e sznobul?
Láttam egyszer egy tévéinterjút, Kumin Viktória beszélgetett egy újságíróval (szégyen-gyalázat, ez utóbbi nevére nem emlékszem), aki találkozott Graham Greene-nel. Egy…
Continue ReadingKi miről ír?
Valamelyik nap egyetemi óráimra készülvén Nádasdy Ádámot hallgattam, aki arról is beszélt, hogy Shakespeare mindig komikus szereplőket is alkalmaz még…
Continue ReadingRendetlen feltámadás
Hogy az idő relatív, azt mindenki tudja. Én például kétszer megyek tönkre egy utazás alatt: előtte és utána. Előtte, mert…
Continue ReadingÁlmatlan plafon
Furcsa jelensége a szervezetemnek, hogy ha ideges vagyok, dallamok kezdenek dúdolódni bennem. Jól hallják: dúdolódni, én ugyanis azon igyekszem, hogy…
Continue ReadingÉlet és boldogság
Szobabiciklizés közben a Friedemann úr, a törpét hallgattam Victor Rebengiuc előadásában, s mikor az véget ért, átklikkeltem Réz Pál hangos…
Continue ReadingAnyanyelvelés
„Franciául írok, ezen a nyelven jól tudok olvasni, de rosszul írok. Ez az én latinom. Különben katalánul, az anyanyelvemen kellene…
Continue ReadingDiogenész hordója
„Ég az ország, az öregasszony meg fésülködik” – nagyjából így hangzik egy román szólás fordítása. Természetesen arról szól, hogy nem…
Continue ReadingMagánbeszéd
Mi, akik olyan lelkesen biztattuk a kommunizmus túlélőit, hogy beszéljenek, meséljenek, nyilvánuljanak meg, sokára értettük meg, hogy ez nem is…
Continue Reading