Kedves hallgatóim, az elmúlt két hónapban több helységnevet is írtam egymás alá. De ne aggódjanak, nem tartok most névsorolvasást, csupán néhányat sorolok fel: Szováta, Kászon, Gyergyócsomafalva, Gyimesközéplok, Bálványosfürdő, Nagyszeben, Csíkszentmárton, Homoródszentmárton, Csíkszereda és alighanem még hosszasan folytathatnám a sort, ha minden olyan helyszínt meg szeretnék említeni, ahol Erdélyben az elmúlt két hónapban képzőművészeti alkotótábor működött. Sőt mi több, a témát akár országos méretűvé is tágíthatnám, hiszen a Kárpátokon túl is egyre gyakrabban gyülekeznek a festők, szobrászok, grafikusok, sőt a textilművészek is, hogy a nyári hónapokban ha nem is közösen, de együtt alkossanak. Ezeknek az alkotótelepeknek a megszervezése nagyjából hasonló. Mindenütt akad egy-egy lelkes vállalkozó, intézmény vagy önkormányzat, aki vagy amely vállalja a kezdeményezőszerepet, majd a működtetéshez más támogatókat is megnyer. A művészek meghívásos alapon érkeznek ezekbe a táborokba, ahol egy vagy két héten át nem csupán teljes ellátást, hanem a munkájukhoz szükséges minden eszközt, kelléket is megkapnak, ellentételezésként viszont egy vagy két alkotást ott hagynak a helyszínen, ahol az évek során olyan, egyre változatosabb, egyre gazdagabb gyűjtemények alakulnak ki, amelyeket majd az elkövetkező hetekben-hónapokban-években bármikor meg lehet tekinteni. Ma már nyugodtan kimondható: ezeknek az alkotótáboroknak a haszna többszörös. Az év közben jórészt egymástól elszigetelve dolgozó művészek itt ismerkednek meg egymással, nem egyszer nemzedékek is találkoznak, ugyanakkor részt vesznek azoknak a közösségeknek az életében, ahová érkeztek és ezután a helyi lakosság sem tekint úgymond csodabogarakként az alkotókra. A gyarapodó, változatos és rangos gyűjtemények hozzájárulnak a települési arculat gazdagításához, növelik a turisztikai vonzóerőt és ez a leggyakrabban az alkotótáborok színhelyeként kijelölt szállodák vagy panziók számára igen fontos. És érdekes felfigyelni még egy jelenségre. Az utóbbi időben egyre több műkritikus és fotóművész is jelen van ezeken a művésztelepeken. Az előbbiek nem csupán a végeredményt, hanem az alkotás egész folyamatát végigkisérhetik és így fogalmazzák meg értékitéleteiket, az utóbbiak viszont végig dokumentálják a táborok mindennapjait és ezekből a fotókból tesznek fel a közösségi oldalakra, vagy a sikeres felvételeket utómunkával vagy anélkül beválogatják a különböző fotótárlatok anyagába. Ezek a terjedő-gyarapodó, hírt adó és hírt vivő művésztáborok azonban más társadalmi szempontok alapján is igen fontosak, hiszen önállóan jönnek létre, semmiféle központi szerv nem irányítja őket, a szakmai színvonal, a minőség már egymásra figyelve is biztosított, így végsősoron sikerrel nyilvánul meg a helyi vagy a szakmai közösségeknek az a kezdeményező készsége, amelyet olyannyira várunk és amelyet minden bizonnyal jó lenne sok más területen is megtapasztalni. Ha úgy tetszik, ezek a művésztáborok az önálló gondolkodásnak és szervezőkészségnek azok a szigetei, amelyek bizonyítják, hogyan lehet a gyakorlatban elérni az autonómiát, amennyiben nem hangzatos fogalomként, nem mindegyre előrángatott közhelyként, hanem hétköznapi cselekvésként tekintünk rá.
Május elseje
Május elsején rendszerint belefulladt valaki a medencébe – ezzel a példázatértékű mondattal traktált édesanyám, ha a jeles munkaszüneti napon, a munka ünnepén kölyökkoromban netán a Bánffy-fürdőre menni kerekedett kedvünk.
Tovább...Kisasszonyok alkonya?
Emlékszem, hogy gyerekkoromban a 80 éves tanítónénit az egész falu Mária kisasszonynak szólította. S az idős hölgy szinte már büszkén viselte a megnevezést. Nem talált férjet, vagy őt nem találták meg, azt már nem tudom, így aztán gyereket sem szült. De mi mindannyian a gyerekeinek számítottunk. Gyakorta még játszani is az ő udvarára jártunk.
Tovább...Kormányok és ormányok
Nem hagy nyugodni a fehér elefánt. Hiába kérlel józanabbik énem, hogy töröljem le elmém tájképéről e képzeletbeli lényt, makacsul felbukkan újra és újra, sőt egyre jobban világít, minél jobban igyekszem halványítani képét.
Tovább...Rafi
Négy esztendővel ezelőtt jelent meg a 2017-ben, hatvan éves korában tragikus hirtelenséggel elhunyt kiváló képzőművésszel, Nagy Ödön életével és munkásságával foglalkozó monográfiám, amelyben arról is szó esett, hogy a művész a gyergyószárhegyi alkotótáborban, amely éppen idén ünnepli fennállásának 50. évfordulóját, többször is találkozott a községben élő Rafi Lajossal, a cigány költővel.
Tovább...