Az amerikai félidős választásokon a demokraták olyan vereséget mértek a republikánusokra, hogy az utóbbiaknak most nemcsak az eredmény értelmezésével, hanem a romok eltakarításával is foglalkozniuk kellene. A demokraták megszerezték a Kongresszus mindkét házának többségét, méghozzá olyan államokban is győztek, amelyek évtizedeken át republikánus fellegvárnak számítottak. Donald Trump azonban továbbra is az Egyesült Államok elnöke, és 2029 januárjáig hivatalban maradhat. A kérdés tehát nem az, hogy megbukott-e, hanem az, hogy mit kezd a vereséggel.
A politikai elemzők között kétféle értelmezés körvonalazódik. Az egyik szerint Trump felismerheti, hogy politikájának több fontos elemét elutasították a választók. Az iráni háború népszerűtlensége, a magas megélhetési költségek és az állandó politikai konfliktusok mind hozzájárultak a republikánus vereséghez. Ha az elnök szeretne még valamit megvalósítani hátralévő mandátuma alatt, kompromisszumokat kell kötnie az új kongresszusi többséggel.
A másik forgatókönyv ennek éppen az ellenkezője. Trump úgy is értelmezheti a helyzetet, hogy már nincs mit veszítenie. Törvényhozási mozgástere beszűkül, a demokraták vizsgálatokat indíthatnak kormányának tevékenysége ellen, ezért a külpolitikára és az elnöki rendeletekre összpontosíthat. Vagyis nem mérséklődik, hanem még határozottabban próbálja érvényesíteni elképzeléseit. A két lehetőség ráadásul nem zárja ki egymást. Trump egyes kérdésekben kompromisszumot kereshet, más ügyekben pedig élezheti a konfliktusokat.
De van egy ennél is érdekesebb kérdés: mi lesz a trumpizmussal? Thomas Gift, a London School of Economics kutatója szerint különbséget kell tenni Trump személyes politikai vezető szerepe és a MAGA-mozgalom között. Elképzelhető, hogy a republikánusok egy része el akar távolodni a vereséget szenvedett elnöktől, miközben a mozgalom más szereplői éppen a radikálisabb politizálásban látják a megújulás lehetőségét. Vagyis Trump politikai befolyásának gyengülése nem feltétlenül jelenti a trumpizmus gyengülését.
A Chatham House elemzői szerint a republikánusok most kellemetlen választás előtt állnak. Megőrzik a Trump által kialakított politikai identitást, vállalva annak népszerűtlen elemeit is, vagy megpróbálnak új irányt keresni a 2028-as elnökválasztásra? Csakhogy egy politikai mozgalom nem az a bizonyos szál gyufa amelynek lángja nem ég már (vö. Karádi Katalin). Trump egy évtized alatt átalakította a Republikánus Párt politikai kultúráját, szavazótáborát és belső hatalmi viszonyait. A következő vezető nem dönthet úgy egyik napról a másikra, hogy mindezt elfelejti.
A vita már a nemzetközi jobboldalon is jelentkezhet. Azoknak a politikusoknak, akik Trump köpenyéből bújtak elő, most újra kell értékelniük ezt a kapcsolatot. De Jonathan Freedland brit publicista figyelmeztet: egy választási vereség nem tünteti el azokat a társadalmi és politikai feltételeket, amelyek a trumpizmust lehetővé tették. Talán éppen ez az amerikai választások legfontosabb tanulsága. Egy vezetőt meg lehet gyengíteni választásokon, de az általa létrehozott politikai mozgalom sorsa nem dől el automatikusan vele együtt.
És mindez Romániát is érinti. Bukarestben joggal tartanak attól, hogy Washington újabb amerikai katonai erőket vonhat ki az országból. A román kormány ezért már azt is felajánlotta, hogy hozzájárul az itt állomásozó amerikai katonák fenntartási költségeihez.
Trump tehát elveszítette kongresszusi többségét, de a világ még nem tudja, milyen elnök lesz belőle a következő két évben. És főként azt nem, hogy a trumpizmus Trump után megszelídül-e, vagy éppen megszabadul azoktól a korlátoktól, amelyeket maga Trump jelentett számára.
