Ma egy olyan témára térek ki, amelyet rendszeresen alkalmazok, miután megírom a szövegeimet… mégpedig a hangos olvasásra. A közösségi médiában például egyre-másra jelennek meg olyan hirdetések, blogbejegyzések és hozzászólások, amelyek tele vannak elírásokkal, betűcserékkel, helyesírási hibákkal. Ezek kiszűrésében sokat segítene, ha a szöveg szerzője hangosan felolvasná az általa leírtakat, így valószínűleg időben észrevenné az esetleges hibákat. És most kizárólag az ember által írt szövegekről beszélek, bár a mesterséges intelligencia által szerkesztett szövegekben is rendszerint előfordulhatnak hibák.
Mielőtt folytatnám, elmesélek egy történetet Abraham Lincolnról, aki állítólag minden fontos dolgot hangosan olvasott fel, figyelmen kívül hagyva, hogy vannak-e körülötte vagy sem, amivel gyakran az őrületbe kergette a munkatársait. Ő így vallott erről a szokásáról: „Amikor hangosan felolvasok valamit, akkor két érzékszervem is befogadja az információt: először is látom, amit olvasok, másodszor pedig hallom is, ezáltal jobban emlékszem rá később”.
Az Amerikai Egyesült Államok 16. elnökének szavait még ma is érdemes megfontolni, ugyanis a hangos olvasásnak köszönhetően kiforrottabb, gördülékenyebb, közérthetőbb lehet a szövegünk, ugyanakkor az íráskészségünket is fejleszti. Mindezek mellett könnyebben ki lehet szűrni a nyelvtani hibákat, ráadásul a szóismétlésekre is felfigyelhetünk, a szöveg pedig rokon értelmű szavakkal színesíthető. És még nem is beszéltem arról, hogy a hangos olvasás révén az írásjelekre is jobban ráérzünk…
Felvetődhet a kérdés, hogy mi van akkor, ha valahol megakadunk a saját szövegünk olvasása közben… Ilyenkor érdemes átszerkeszteni, átírni az adott mondatot, de akár egy szócsere is sokat segíthet. Ha mi sem tudjuk zavartalanul visszaolvasni, amit írtunk, mi lesz akkor, ha más fogja elolvasni?
Bizonyára Önökkel is előfordult, hogy értékes perceket, órákat töltöttek a számítógép előtt az írással, utána pedig többször is átfutották a tekintetükkel a szöveget, majd miután elküldték azt a címzettnek vagy közzétették a világhálón, rájöttek, hogy olyan hibákat hagytak benne, amelyeket egyébként nem követtek volna el. Ezt a jelenséget nevezik szövegvakságnak, amit akár a hangos olvasással is kiküszöbölhetünk. Noha időt és fokozott figyelmet igényel, jelentős szerepe van abban, hogy minőségi szövegeket adjunk ki a kezünkből; olyan szövegeket, amelyek jobb olvasási élményt nyújtanak a befogadónak.
