Közel három éve, hogy előkerült az aradi múzeum raktárából Darányi János elveszettnek hitt mellszobra, amelyet úgymond a magyar közösségnek adományoztak.
Az RMDSZ feltett szándéka, hogy köztéren álljon ismét a köztiszteletnek örvendő 19. századi aradi főorvos és kórházalapító szobra, még ha nem is eredeti helyén, a belvároshoz közeli Maros-parti parkban. Helyszínnek a megyei kórház udvarát szemelték ki, amely ugyancsak közterületnek számít, és az egészségügyi intézmény vezetősége, sőt az azt fenntartó megyei önkormányzat és a múzeum is támogatja a kezdeményezést. Az aradi magyarság legnagyobb múltú civil szervezete, a Kölcsey Egyesület vállalta a szükséges pénz és engedélyek beszerzését, már az új talapzat is elkészült közadakozásból, a dokumentációt is összeállították, csakhogy a román kulturális minisztérium műemlékvédelmi bizottsága elutasította a kérést azzal, hogy ha nyilvános térre kerül a szobor, akkor az eredeti talapzatán vagy annak hű másán kell állnia. Az ügy pikantériája, hogy az 1930-as években az akkori új román hatalom távolíttatta el köztérről a szobrot, a talapzatát elbontották, most pedig azt kérik, hogy a szoborállítók teremtsék elő. A szobor egyébként Tóth András – az aradi születésű költő, Tóth Árpád édesapja – alkotása, amelyet Kocsis Rudolf aradi szobrászművész restaurált, és jelenleg az aradi református bölcsőde udvarán várja, hogy ismét felállítsák. A szoborállítás akadályoztatásáról készült Pataky Lehel Zsolt összeállítása, amelyben először Fekete Károly, a Kölcsey Egyesület alelnöke beszél Darányi János munkásságáról.