Egyik reggel bizalmasan félrehív a szomszéd Pali bácsi, a Dél-erdélyi Laposföldhívők és Ufonauták Egyesületének Cenk alatti elnöke, és odasúgja: „Látod, Attila, hogy a globalista árnyékkormány miként irányítja a mérvadó sajtót, amely előbb váltig erősíti, hogy fehér, aztán hirtelen megvallja, hogy fekete?” Aztán sorolja is a példákat: A Covid-járvány idején minden tekintélyes hírforrás sokáig nevetséges összeesküvés-elméletnek minősítette azt a feltételezést, hogy a Covid-19 vírus egy laboratóriumból szabadult el. Mind azt hangoztatta, hogy ezt az álláspontot réges-rég megcáfolta a tudomány. Neves tudósokat tiltottak ki a Facebookról és a Youtube-ról, mert nem értettek egyet a hivatalos állásponttal. Aztán 2021 januárjában a New York Magazine mégiscsak megpendítette, hogy az a vírus bizony laborszökevény. Néhány hét leforgása alatt ez lett az általánosan elfogadott vélemény. Ugyanígy hosszú ideig tabu volt a médiában, hogy a nemváltó vagy a nemváltást előkészítő hormonok ártanak a gyermekek egészségének. Aki ezt állította, arra rákenték, hogy transzfóbiás és kiközösítették. Mára megváltozott a fősodor sajtó álláspontja: a hormonkezelés valóban káros a testi és mentális egészségre.
Reménytelen próbálkozás volt Pali bácsit meggyőzni, hogy ez nem holmi gondolatközpontból irányított józan paraszti ész elleni összehangolt támadás. „Ne mondd nekem, Attila, hogy az újságírók szárnyatlan vadlibák, akik csoportosan vonulnak. Hogy nincs titkos tájékoztatási hivatal, amely naponta instruálná a lapok és a televíziók vezetőit, mit és hogyan hazudjanak!” – érvelt meggyőződéssel a laposföldhívők helyi elnöke.
Nem is kíséreltem meg azzal érvelni, hogy egyszerűen csak azért volt, van ez így, mert az ember nem szeretné, ha számkivetetté válna társadalmi csoportjában. Márpedig az újságíró is csak ember. Ha a kínai laboratóriumban vélte felfedezni a Covid-19 forrását, akkor azt gondolhatták róla, hogy azok kezére játszik, akik gyűlöletet keltenek az ázsiaiak ellen. Ha Joe Biden szellemi leépüléséről írt, akkor azt mondhatták volna, hogy Trump malmára hajtja a vizet. Aztán egyszer csak fordult a szél. Suttogva egy ideje már terjedt az új álláspont, és valaki pont jókor állt elő azzal, ami addig szentségtörés volt: a vírus labortermék, Biden mentális állapota romlik. És nem lett belőle baj, hogy az ellenkezőjét mondta, mint korábban, sőt, már az számíthatott kiközösítésre, aki a régi nótát fújta.
Magatartásunk egyik legerősebb, ősi mozgatórugója az, hogy a környezetünk elfogadjon, elismerjen bennünket. A történelem során, akit kitaszított a közössége, az halál fia volt. Az újságírók ma is ettől rettegnek a legtöbben, így amikor ennek veszélyét érzik, parancs, sugallat nélkül is végrehajtják a pálfordulatot.
A politika világában sem más a helyzet: igen kockázatos a kritikus véleménynyilvánítás, és aki rosszkor próbálja meg, alaposan ráfizethet. Nem mintha egyedül állna az érzéseivel, csakhogy a többség úgy tesz, mintha egészen mást gondolna, önvédelemből meghamisítja preferenciáit. Csakhogy a rejtőzködő tömeges ellenvélemény megalapozza a „preferenciazuhatagot”, a nagy omlást. Egy-egy aprócska konfliktus, hiba nyomán vagy akár véletlenül valaki kimondja, hogy a király meztelen, és hirtelen láthatóvá válik, mennyire népszerűtlen a politikai rezsim. Ilyenkor egyetlen jókor elhangzó szónoklat, egyetlen kis csoport szerencsésen időzített akciója is tömeges helyeslést válthat ki. Aki jókor lép a színre forradalmi eszméivel, annak dicsőség és hatalom lehet a jutalma. Aki elsőként töri meg a tabut egy újságcikkel, az is tekintélyre tesz szert.
A jó pillanat eljöveteléig viszont a konformista magatartás az előnyös. A kirekesztés még akkor is fenn szokott maradni, ha később kiderül, hogy a tabudöntőnek volt igaza. Rajta marad az árulás bélyege, és akkor sem fogadják vissza a közösségbe, ha az idő őt igazolta.
Ezt hiába mondtam volna el Pali bácsinak. Ezért csak én is odasúgtam: „Pali bácsi, hallotta a rémhírt, hogy megszűntek a rémhírek?”