Az európai sajtótörténet külön fejezete foglalkozik azzal, hogy a Moniteur című párizsi lap milyen címeket adott azoknak a napi tudósításainak, amelyek 1815 márciusában Napoleon Elba-szigetéről Franciaországba történő visszatéréséről számoltak be.
A sorozat így kezdődött: „A korzikai rém partraszállt. A szörnyeteg Grenoble-ban töltötte az éjszakát. „
A második híranyagot ez a cím vezette be: „ A zsarnok átvonult Lyon városán.”
Majd következett a harmadik: „ A bitorló már ötven mérföldre jár Párizstól.”
A negyedik ezzel indított: „ Bonaparte gyorsan nyomul előre.”
Az ötödikben ezt a mondatot tűzték az élre: „Napoleon megjelent a falaink alatt.”
A hatodik megállapította, hogy „ A császár megérkezett Fontainebleu-ba.”
A hetedik pedig feltette a koronát: „ Őcsászári felsége, hű alattvalóinak hódolatától övezve, elfoglalta székhelyét a Tuileriák-palotában.”
Több mint kétszáztíz évre rá jómagam rendszeresen figyeltem a kábeltévé csatornákon és az interneten Erdélyben is nagy hallgatottságnak örvendő budapesti Kossuth Rádió reggeli műsorfolyamának témaválasztásait és íme egy hasonló minta.
Április harmadikán, az immár hónapok óta megszakíthatatlan sorozatban, még másról sem volt szó, mint a háborús veszélyről, Ukrajnáról, ahová nem adjuk sem a pénzünket, sem a fiainkat, sem a lányainkat. Meg Brüsszelről, amelyet a patriótáknak és a szuverenistáknak el kell foglalniuk, hogy megakadályozzák az Európai Egyesült Államok létrejöttét. És a migránsokról, akiknek újabb hullámai indulnak el. És a növekvő üzemanyag árakról, amelyek a magyar családokat nem érintik, mert a kormány rezsivédelme megóvja őket a hasonló próbálkozásoktól, miközben a csökkentett hitelkamatokból és másfajta adócsökkentő támogatásokból még a világon soha és sehol nem látott jövedelmeik származnak. És eközben, három órán át, ellenvéleményt nem türő hangnemben szálazták szét ugyanezeket a témákat mindazok az állandóan visszatérő szakértők, akik mindig mindenkinél jobban ismerték a világ nagy eseményeit és apró morzsáit, egyedi esetekből vontak le általános következtetéseket, érvényes megoldásokat szolgáltatva az államfőktől kezdve a római pápáig mindenkinek. És persze közben mindegyre visszatért az M-betűvel kezdődő mumus, akitől mégsem kellett félni, mert a rettegéssel és gyűlölettel emígyen táplált magyar józan ész amúgyis legyőzi.
De nem győzte le, következett április 12.
A Kossuth-rádió csendesen átállt. Egyelőre a közömbösségre. Május harmadikán például hosszú perceken át ezek voltak a legfontosabb reggeli témák: hogyan mossunk kezet, hogyan tudjuk kiválasztani a minőségi fagylaltot a hamisítványok közül, a szakértők is majd mind eltűntek, egy kivételével, aki azelőtt is megpróbálta legalább látszólag magára ölteni a tárgyilagosság köpönyegét és napi visszahívásokkal most főszereplővé lépett elő.
Nem kétséges, az új magyar országgyűlés holnapi alakuló ülését és az új magyar kormány beiktatását követően látunk még sok kommunikációs csodát, nem csupán a rádiós műsorvezetők, hanem a háttérben dolgozó témaválasztó irányítók és szerkesztők részéről.
De talán nem esnek át a ló túlsó oldalára. Talán képesek lesznek, akár régi vagy új nevekkel egyetemben visszaépíteni a Kossuth-rádió méltóságát.
És talán Magyarország is visszakapja az ész és az értelmesség méltóságát, amelyet az állandó központosítással és a hatalom előtti hajlongásokkal sikerült soha nem látott mértékben szétrombolni.
Mindebben nekünk is nagy segítségünkre lehet egy nem politikai befolyásoláson alapuló média, amelyekben a szavak visszatérnek eredeti értelmükhöz, a hírek hírek maradnak és az egyoldalú kinyilatkoztatások helyett megjelenik a vélemények sokszínűsége.