Képzeljünk el egy németországi kisvárost, valahol az ország déli részén, Baden Würtemberg tartományban, nem messze Freiburgtól, közel a Dunát eredeztető Fekete erdőhöz, a távolban pedig látszanak az Alpok hófödte csúcsai és akinek kedve tartja, gyorsan eljut az arrafele oly népszerű hegyi tavak egyikéhez is. A 12 000 lakosú településnek természetesen meg van a régi főtere, az evangélikus templommal, a német építészet jellegzetességeit magukon viselő patinás épületekkel, de van ott korszerű sportcsarnok, óvoda, középiskola és sok minden más, amely megteremti annak a lehetőségét, hogy a városkának egész egyszerűen ez legyen a jelmondata: Itt jó élni! Persze, Engen, mert ez a neve, saját hetilappal is rendelkezik és ennek legutóbbi számában megjelent egy hosszú méltatás az itt megnyílt Zeitlose Zeit, vagyis az Időtlen idők című kiállításról, amely a kilencven éve született és számunkra oly jól ismert Gaál András csíkszeredai festőművész válogatott munkáit mutatja be.
De hogyan jutottak el Gaál András képei Engenbe? Nincsen ebben semmi titok, a festő ugyanis 2003-ban, gyermekeit követve, a magyarországi Pannonhalmára költözött, ott is hunyt el 2021-ben és az önkormányzat, valamint a család immár másfél éve készítette elő azt a kiállítást, amely a németországi testvérvárosban a kilencvenedik születésnapját megelőzően létrejött.
Mi, itthon Erdélyben, természetesen jóval többet tudunk Gaál Andrásról, hiszen emlékezünk arra, hogy Csíkszeredában a nevéhez fűződik a rendszeres képzőművészeti kiállítások elindítása, a művészeti oktatás megalapozása, nem feledjük, hogy négy évtízedes pedagógusi munkássága alatt művészetkedvelő nemzedékek egész sorát bocsátotta útjára. 1974-ben pedig, az újságíró Zöld Lajossal és festő-kortársával, Márton Árpáddal együtt megalapították azt a Szárhegyi Barátság Alkotótábort, amely három évtized alatt Románia egyik legnagyobb állandó képzőművészeti gyűjteményét hozta létre. Tudjuk azt is, hogy sok évtizedes alkotói pályafutása során mintegy 1500 képet festett, amelyek a világ számos országában, köz- és magángyűjteményekben foglalnak helyet, ugyanakkor állandó kiállítást adományozott szülőfalujának, Gyergyóditrónak. A magyar tájfestészet megújítójának tartják, a konkrét és absztrakt határán mozgó látásmódját, amelynek segítségével önmagán átszűrve, erőteljes expresszionizmussal, és fegyelmezett konstruktívizmussal festette meg Székelyföld domborzati és településszerkezeti jellegzetességeit, a művészettörténészek több könyvben is elemezték, akárcsak figurális kompozícióit, portréit és monumentális munkáit.
A hely szellemét tiszteletben tartva, az engeni kiállításmegnyitón, az egykori középkori kolostorban működő városi múzeum székhelyén viszont arról beszéltek, hogy a festő élete és munkássága valamiképpen mindig kapcsolatban állt a kolostorokkal, hiszen középiskolás korában a ma már nem létező marosvásárhelyi ferences kolostorban lakott, Szárhegyen pedig néhány héten át ugyancsak a ferences kolostor volt a művészek ideiglenes otthona, a tárlat fő helyén pedig a Pannonhalmi Bazilikáról festett képe kapott helyet, úgy ahogyan ő az ottani otthonából látta.
A tárlaton jelen levő család ezt a Gaál András alkotást a városnak adományozta és Frank Harsch polgármester azokkal a szavakkal vette át, hogy meggyőződése, ezzel nem csupán a testvérvárosi kapcsolatokat erősítik, hanem újabb értékhez jut a kulturális örökségéről is híres német város.
A Gaál András művek utóélete augusztusban a Székelyföldön folytatódik egy újabb nagyszabású összegező-visszatekintő kiállítással.