Szeptember 11-én néhány ismert közmondás volt a főszereplő, ma újabbak kerülnek elő, ráadásul leásunk a gyökerekig. A Nyelvművelő szótár szerint évszázadok tapasztalata, életbölcsessége fejeződik ki a közmondásokban, többnyire kijelentő vagy felszólító, illetve tiltó mondat alakjában.
Milyen lehetnek a tartalmukat tekintve? Irodalmias színezetűek, választékosak, mint például A pénz nem boldogít, illetve népies szemléletűek, gúnyosak. Utóbbi kategóriára jó példa a Minden zsák megtalálja a maga foltját közmondásunk.
Eddig számos közkeletű igazságot kifejező szállóige vált közmondássá: többek között a Vespasianus római császárnak tulajdonított mondás, a Pénznek nincs szaga is ebbe a csoportba tartozik. Most muszáj visszamennem az időben Kr. u. 69-ig, amikor a már említett császár a trónra kerülését követően minden lehetőséget megragadott a pénzszerzésre, főként azután, hogy elődje, Néró őrült költekezése teljesen kiürítette a kincstárat. Az egyik anekdota szerint az ő uralkodása alatt a vizelésért is kellett adózni, és amikor a fia, Titus tiltakozott emiatt, Vespasiuanus Titus orra alá dugta az első befizetésből származó pénzdarabot, s közben azt kérdezte, hogy bántja-e őt a szaga. A fia tagadó válaszára ezt mondta: „Pedig látod, ez abból a vizeletből való.”
Noha az idézett történet nem megszokott ebben a rovatban, fontosnak tartottam rávilágítani arra, hány meg hány hasonló szólást, szállóigét, közmondást építünk be a mindennapjainkba, anélkül, hogy tudnánk az eredetüket. És többségükből önkorlátozó hiedelmek lesznek, amelyek nemegyszer gátolnak az előrelépésben, például abban, hogy megkérjük a munkánk árát. A pénz nem boldogít állandó ismételgetése valószínűleg nem fog segíteni ebben. De ez már egy másik szakterület…
Most visszatérek a Nyelvművelő szótárhoz, miszerint „a közmondás ötletes, csattanós megfogalmazása, szemléletes képszerűsége, ritmikus, rímes vagy alliteráló volta miatt hasznos és fontos eszköze a stílus árnyalásának, ízesítésének”. A közmondásokkal érdemes csínján bánni az értekező prózában, a hivatalos, illetve a tudományos írásbeliségben, mivel oda kevésbé illenek. A mai rész vége felé közeledve egy újabb idézetet ragadnék ki a Nyelvművelő szótárból. „A közmondások szerkezeti helye, illetve feladata az érvelés, a mondanivaló kifejtésének indítása, még inkább lezárása, összegzése. Az egyéni gondolatsorra a jól kiválasztott közmondás ütheti rá a közösségi bölcsesség és tapasztalat pecsétjét.”