Csütörtökön késő délután a sepsiszentgyörgyi Sepsi Aréna körül megtartott bemutatkozó futammal megkezdődött a 19. Székelyföldi Kerékpáros Körverseny. A kerékpárosok ma már a Sepsiszentgyörgy-Csíkszereda útvonalon karikáztak, csak ritkán az országúton, inkább a mellékutakon tették meg a 150 kilométert, holnap pedig Marosvásárhely-Nyárádszereda-Erdőszentgyörgy-Farkaslaka-Székelyudvarhely és megintcsak Csíkszereda az útvonal. Az idén hazai, magyarországi, lengyelországi, szlovákiai valamint bolgár, szlovák, holland, cseh és olasz klubok neveztek be a versenybe, és először jelent meg egy ázsiai és afrikai, pontosabban egy tajváni és egy ruandai csapat. A különböző hegytetőkön természetesen lesznek hegyi futamok is, mint ahogyan a székelyföldi városokban sprint-befutókat is terveznek. Ugyanakkor két helyszínen, Sepsiszentgyörgyön és Csíkszeredában, amatőr kerékpáros versenyeket is szerveznek, amelyeken 14 évtől 60 évig korcsoportokban indítják a résztvevőket. A szervezők tehát igyekeznek népszerűsíteni a kerékpározást, a folyamatos nyári szórakoztatási hangulatban amolyan fesztivál jelleget is biztosítva az eseménynek.
Eddig a tényszerű beszámoló, amelyhez azonban hozzáfűznék néhány észrevételt. Úgy hozta a mesterség, hogy a kerékpáros körversenyek első megrendezéseinél Csíki TV-és munkatársaimmal gépkocsiból, motorkerékpárról követtük a biciklis vetélkedőt, később pedig a szervezők még helikoptert is béreltek más tévék közvetítéseihez, talán a francia, az olasz, a spanyol, a németalföldi nagy kerékpáros körversenyek példáján arra gondolva, hogy a versennyel egyidőben Székelyföldet is bemutatják. A közvetítésekkel nem is volt semmi baj, csakhogy a levegőből még inkább kiderült, az utak meglehetősen rosszak, a bicikliseknek kerülgetni kell a kátyúkat, az útmenti gyomnövényzet semmiképpen nem utal a nyugat-európai jól gondozott sövényekre, ráadásul a meg nem munkált mezőgazdasági területek sokasága is szomorú képet nyújtott, akárcsak az elhagyott és omladozó lakó- és melléképületek látványa.
Nos, mi változott azóta? Az utak mindenképpen, már a megyei utak is le vannak aszfaltozva, a polgármesteri hivatalok, illetve az útügyi intézmények megfelelő célgépeket szereztek be, és rendszeresen kaszálják az út mentét is. A mezőgazdaságban jól érződik, hogy bevált az uniós és hazai támogatások rendszere, ennek nyomán jóval nagyobb területek kerültek egyazon gépi megművelés alá, és jól észrevehető az is, hogy a falvak arculata a legtöbb helyen elmozdult a korszerűség irányába.
Ami viszont majdhogynem alig változott: az útvonalak mentén, helységeken belül és kívül, a körverseny iránt alig van érdeklődés. A média, persze, igyekszik feldobni az eseményt, de a lakosok nemhogy a falvak közé vonulnának ki, figyelve a sportolók küzdelmét és bíztatva őket, hanem még a kapujuk elé sem állnak ki, esetleg megtapsolva az élenjárókat, vagy a bolyban karikázók erőfeszítéseit. Ami azt is jelenti, hogy még sok idő kell, amíg a kerékpározás mint sport beágyazódik a székelyföldi társadalom szövetébe.
A kerékpárutak épülnek-épülgetnek, különösképpen a fiatalok és a fiatal családok, akár gyermekeikkel is, többször ülnek nyeregbe, de hogy olyan esemény legyen a Székelyföldi Kerékpáros Körversenyből, mint Európa nyugati felén a biciklis parádéknak, addig bizony még sok víznek kell lefolynia az Olton, a Maroson, a Küküllőkön. Különösképpen, ha nem szennyezzük…