Holnap kezdődik Zilahon az RMDSZ-kongresszus, méghozzá két napos előrendezvények után. Csütörtökön arra érdemes szilágyságiaknak adtak át a Wesselényi-díjakat, ma pedig különböző szakmai konferenciák előzik meg a holnapi politikai-társadalmi összejövetelt. Miközben végig olvastam a kongresszus napirendjét, felvillant előttem, hogy a romániai rendszerváltás óta eltelt több mint negyedszázad alatt hány hasonló döntéshozó fórumon vettem részt és bizony nagyon tekintélyes lista állt össze: majdnem mindegyiken. Élesen emlékszem még a Romániai Magyar Demokrata Szövetség első kongresszusára Nagyváradon, amelyet nem akármilyen körülmények között tartottak, hiszen 1990 áprilisának vége fele még csupán néhány hét telt el a tragikus marosvásárhelyi események óta. Katonaság és rendőrség vette körül a központi parkban álló Szakszervezeti Művelődési Házat, csak alapos igazoltatások után lehetett belépni a terembe, de az újat akarás, az együvé tartozás, az összefogás lelkesedése ott ült valamennyi küldött arcán, és nem véletlenül fogalmazták meg ilyképpen az első kongresszus első jelmondatát: Egységben az erő! Politikai vitákban ott sem volt hiány, mint ahogyan késő estébe nyúló szócsaták jellemezték a brassói, az aradi, a szatmári, a marosvásárhelyi és más kongresszusokat is. Izgalmas beszédekben, beszélgetésekben alakultak ki a szervezet belső intézményei, a kialakuló hatalmi harcokban hol az egyik, hol a másik, hol pedig éppen a harmadik szárny akarta maga alá gyűrni a másik kettőt. Menetközben többen végeztek látványos mutatványokat a romániai magyar politika főporondján és még többen kerültek ki onnan, miközben mások eltűntek immár az életből is, vagy csupán a közélet süllyesztőiben váltak névtelenné. Az egységben az erő átalakult a választás szabadságává, a romániai magyarság többpártiságává, ahhoz, hogy a Domokos Géza-, majd a Markó Béla RMDSZ-elnöki korszakot követő Kelemen Hunor egy egészen friss, a zilahi kongresszust köszöntő interjúban leszögezhesse és hadd idézzem: ? Megpróbáltuk megteremteni azt a politikai egységet, amit a választók már régóta kérnek rajtunk számon. Együttműködési megállapodást kötöttünk a Magyar Polgári Párttal. Nyilván nem csak rajtunk múlott az egység megteremtése, de mi kezdeményeztünk, és kitartottunk az elképzelésünk mellett. Helyesen döntöttünk, és ezt 2016-ban a két választáson értékelték az emberek. A szórvánnyal való szolidaritás megerősítése szintén nagyon fontos volt, és eredményre vezetett.? Eddig az idézet. Nos, úgy tűnik, a kör bezárult. Az RMDSZ az egységtől indult el és visszajutott az egység gondolatáig, miközben elrepült a feje fölött huszonhét esztendő. A további következtetéseket minden bizonnyal levonják a holnapi kongresszuson, amelynek forgatókönyve hagyományos: a helyi és országos hivatalosságok, pártvezetők, más bel- és külföldi meghívottak ünnepi köszöntőit elnöki beszámoló követi, és csak ezek után kerül sor a tanácskozás érdemi részére: az alapszabályzat és a program módosítására, amelyeket rendszerint rutinszerű szavazásokkal fogad el a késő délutánra mindig alaposan kifáradó és már bóbiskoló küldöttek hada. Talán egyszer eljön az idő, amikor fordítva történik mindez: az érdemi tevékenység megelőzi az ünnepélyességet, mindenki cselekvően és a szavak súlyának a tudatában vesz részt az alapdokumentumok vitájában, majd utána lehetne köszönteni a jól végzett kongresszusi munkát. Nem hátrálunk meg ? ez a jelenlegi kongresszusi jelszó. Ha megfogadjuk, akkor hátha ide is eljutunk. Hiszen a nem hátrálásnak mindössze két lehetséges értelmezése van: az egyhelyben topogás vagy az előre lépés.
Szeredai ponyva
Nagy a csinnadratta a Csíkszeredai Könyvvásár körül, a szervezők azon vannak, hogy valóban sikeres legyen a vásár, elégedettek legyenek a szerzők, a kiadók, a könyvkereskedők és nem utolsó sorban az olvasók is.
Tovább...Ne vedd magadra
Ne vedd magadra – ezt a címet javaslom a rádiós rovatomnak. Már sokszor elgondoltam, le is írtam néhányszor: minden véleményem fölé oda kellene írnom: szerintem, és mindig egy olyan simléderes sapkával kellene járnom, amelynek a simléderén szintén az áll: szerintem.
Tovább...Május elseje
Május elsején rendszerint belefulladt valaki a medencébe – ezzel a példázatértékű mondattal traktált édesanyám, ha a jeles munkaszüneti napon, a munka ünnepén kölyökkoromban netán a Bánffy-fürdőre menni kerekedett kedvünk.
Tovább...Kisasszonyok alkonya?
Emlékszem, hogy gyerekkoromban a 80 éves tanítónénit az egész falu Mária kisasszonynak szólította. S az idős hölgy szinte már büszkén viselte a megnevezést. Nem talált férjet, vagy őt nem találták meg, azt már nem tudom, így aztán gyereket sem szült. De mi mindannyian a gyerekeinek számítottunk. Gyakorta még játszani is az ő udvarára jártunk.
Tovább...