Csütörtökön Csíkszeredában megnyílt a 22. Free Camp elnevezésű, nemzetközi képzőművészeti alkotótábor.
Botár László, a rendezvény egykori ötletgazdája és nyugdíjba vonulása után is kitartó szervezője, ez alkalomból részletes statisztikát is készített és ebből kiderül, hogy több mint két évtized alatt a világ 18 országának 140 képzőművésze alkotott Hargita megye székhelyén az ország egyik rangos kortárs képzőművészeti gyűjteményét teremtve így meg.
Az idén, egy héten át, olasz, osztrák, magyarországi és romániai festők dolgoznak együtt és nem akárhogyan, hanem immár hagyományosan, a Művészetek Házának nagy, nyitott műtermébe bárki betekinthet, hogy mai világunk kommunikációs gyakorlatához híven, munka közben, úgymond élőben láthassa, hogyan születik meg a mű, hogyan találják meg és fogalmazzák át a vizuális nyelv szabályai szerint az absztrakciók és a nonfigurális festészet hívei a témákat. Vannak, akik új szerkezeteket teremtenek, és velük merőben új üzeneteket fogalmaznak meg. Vannak, akik láthatóvá teszik, hogy a hagyományos, körülöttünk is megtalálható anyagok a művészi beavatkozások nyomán miként alakulnak át, hogyan kaphatnak új értelmezéseket. Vannak, akik tudatosan lemondanak a sokszínűségről, és visszafogott színvilágukkal, a változatlan, az egyetemes, a megingathatatlan alapokhoz való visszatérésre intenek. Vannak, akik úgy gondolják, semmi értelme a közönségnek mindent a szájába rágni, és a minimál-art jegyében hagyják érvényesülni az esetleg csupán egy-két támpontra hagyatkozó nézői szubjektívizmust. Vannak, akik számára csupán a színek, és azokat a vászonra vívő, öntörvényű, pillanatnyi érzelem vezérelte gesztusok, az így létrejövő ritmusok, lüktetések, párhuzamok és ellentétek jelentik az alkotás titkát. Egyszóval ezekben a táborokban mindig jól látható, hogyan működik a kortárs világ képzőművészete, a maga összetettségében, rétegződéseiben, törekvéseiben, párhuzamaiban, csoportosulásaiban és egyéniségeiben.
Jómagam többször jártam ezeken Free Camp-eken, az évek során sok-sok gondolatot jegyeztem le, és most csupán Feledy Balázs neves magyarországi művészeti írót, műkritikust szeretném idézni: ”Minden művésztábor, amit megvizsgálunk az elmúlt száz-százötven évben, csak akkor tudott igazán sikeresen működni, ha volt egy olyan személy, egy megszállott valaki, akinek kialakult egy koncepciója a művészetről, egy új jelenségről, egy új helyszínről, aki maga köré tudott vonzani olyan személyiségeket, akikkel el lehetett kezdeni egy szakmai mozgást. Most, hogy a művésztelep immár túl van a két évtizedén, föltétlenül azt kell mondanom, kulcskérdés, hogy Botár László a maga megszállottságával, a maga ízlésével, a maga világfelfogásával itt, ebben az erdélyi térben, ahol rengeteg művésztelep működik, egy ilyen önálló arculatot tudott teremteni”. Eddig az idézet és hadd tegyem hozzá: a kortárs képzőművészetben általában, itthon és világszerte rengeteg az ötlet, vannak, amelyek még megvalósulás előtt vagy menetközben szertefoszlanak, de vannak, amelyek megmaradnak. És leginkább azok maradnak meg, amelyek mögött valódi szellemi háttér és az alkotómunka alapos szakmai ismerete áll.
A most alkotók névsorát végigtekintve, az idei, 22. Free Camp is ilyen lesz. Zárókiállítását július 24-én tartják, majd a tárlat Bukarestbe és az ország nagyvárosainak több neves galériájába is eljut.
