Bízom benne, hogy a hölgyek nem fogják kirekesztve érezni magukat, ugyanis ma a foci kapja a főszerepet. Miért választottam ezt a témát mára? Javában zajlik Mexikóban, az Egyesült Államokban, illetve Kanadában a negyvennyolc csapatos labdarúgó-világbajnokság, amellyel sportszerkesztőként is foglalkoztam az elmúlt egy-két napban. Magát a kifejezést kötőjellel kell írni, ugyanis a szótagszám meghaladja a hatot.
Ugyancsak kötőjeles az Európa-bajnokság, a vén kontinens nevét magától értetődően nagybetűvel kezdjük. Ezzel kapcsolatban már egy másik szabály érvényesül, amely kimondja, hogy amennyiben egy tulajdonnév valamilyen jelöletlen összetételt alkot egy köznévvel, a két tagot kötőjellel kell összekapcsolni.
A világbajnokság kapcsán egyébként két, gyakran látott rövidítés is eszembe jutott: az egyik kétbetűs, v, illetve b betűből áll, és nem kell pontot tenni a végére, a másik pedig a vébé, úgy ahogy hallják. Mindkettő szerepel A magyar helyesírás szabályai 12. kiadásában.
A viszonylag száraz bevezető után következzen egy sportos idézet, amely a 2011 októberében elhunyt Albert Flórián nevéhez fűződik. „Az Aranylabda az egyedüli labda, amit egyetlen védő sem tud elvenni tőlem.” És itt megállnék egy pillanatra… Maga az Aranylabda kifejezés az egyik legjobb példa arra, hogy egyáltalán nem mindegy, egybe- vagy különírjuk-e a szavakat. A különírt változattal egy aranyszínű labdát sejtetnénk, de csak az egybeírt, nagybetűvel kezdődő Aranylabda utal az 1956-ban alapított díjra, amelyet 1995-től az Európában futballozó, nem európai állampolgárok is elnyerhetnek. Az egyetlen magyar aranylabdás a már említett Albert Flórián, aki 1967-ben emelhette magasba a trófeát.
Most pedig néhány aranyköpést ragadok ki a 2003. június 17-én elhunyt, nagyváradi születésű, legendás sportriportertől és sportújságírótól, Knézy Jenőtől, aki az egyik mérkőzés közvetítése alatt kijelentette, hogy „hatalmasak ezek a belga játékosok, betöltik az egész képernyőt”. Szintén ő mondta, hogy „elszállt Andersson lába, most hozzák vissza a stadionba”. Az egyik meccs végén pedig csodálkozva megszólalt: „Most látom, nem is Daszajev állt a kapuban”. Természetesen még számtalan aranyköpést hozhatnék fel példaként más kommentátoroktól is, az idő azonban véges, olyannyira, hogy hamarosan búcsúzom.