Ha ma megkérdeznének, melyik a 2026-os év szava, gondolkodás nélkül rávágnám: a gyűlölet. Itt és ott mindenki gyűlöl mindenkit. Muszlim a zsidót, keresztény a muszlimot, konzervatív a progresszívet, progresszív a szuverenistát, anyaországi az erdélyi magyart, erdélyi magyar a tápost. Pszichológusok szerint ez azért van, mert hiába Jézus parancsa, hogy szeressük egymást, nem a szeretet tart össze a legjobban egy csoportot, mert a szeretet bonyolult. A gyűlölet pedig egyszerű. Mi emberek mindig kiválasztjuk, hogy melyik oldalon állunk, mert azt könnyebb, mint állandóan ütköző gondolatokat latolgatni. Aztán gyűlöletünk erősítésére olyan tényeket keresünk, amelyek igazolják azt, amiben hiszünk, így vakká válunk az ellenség emberi mivoltára.
A gyűlölet roppant ösztönző tud lenni. Könnyebb úgy eligazodni a világban, ha felosztjuk barátokra és ellenségekre, jókra és gonoszokra. Amióta van tömegpropaganda, előfordult, hogy egész társadalmakat öntött el a gyűlölet. Manapság ráadásul az internetes közösségi oldalak korában nem kell különleges történelmi helyzet ahhoz, hogy az egyszerű embernek is mindennapos élménye legyen a gyűlölet.
A gyűlölet olyan érzés, amely soha ki nem elégül, és nemhogy visszaszorulna, még erősödik is, ha a másik fél már legyengült, vagy egyenesen a végét járja – mondta Caraffa bíboros, akit franciapártisága miatt kivégeztek, miután a franciák a tizenhatodik század közepén elvesztették az itáliai francia–spanyol háborút. Azóta eltelt fél évezred, de ma is így állunk: a közösségi oldalakon a gyengéket érik a legkegyetlenebb támadások.
Brunetto Latini, Dante mestere a tizenharmadik század végén úgy fogalmazott, hogy „a gyűlölet megöregedett harag”. A mai internetes gyűlölködésre már nem érvényes ez a megállapítás. A világhálón egyre szaporodó személyes és politikai gyűlölet-megnyilvánulások nagyon is friss és hirtelen indulatokat tükröznek, nem magyarázhatók valamilyen régi, konkrét okok kiváltotta haraggal, amely tartóssá kövült volna.
Manapság a gyűlölet nemcsak a magánember életében jelent olykor egyenesen halálos veszedelmet, hanem a politikában is igen hatásos fegyver. Például meggyengült politikai rendszereket is képes hosszasan életben tartani, vagy konszolidáltnak látszó rendszereket is képes szétverni. Ez akkor következik be, amikor a hazaszeretetet valamilyen ellenséggel szembeni gyűlöletté sikerül áthangolni. A gyűlölet igen erős összetartó anyag lehet ugyanis az olyan közösség életében, amely más erőforrásokra már nem számíthat.
A gyűlölet talán az egyetlen olyan érzelem, amely kívülről felszítható. Az összehangolt propaganda bizonyítottan emberek tömegeivel képes elfogadtatni, hogy helyes és észszerű gyűlölni a kijelölt ellenséget, és helyénvaló a megsemmisülését kívánni. Ez történt nemcsak a holokauszt esetében, hanem például Ruandában is 1994-ben, amikor az Ezer domb nevű rádióadó szakadatlan felhívásai nyomán tutszi tömegek alig néhány hónap leforgása alatt hutuk százezreit mészárolták le. Ehhez a világot fekete-fehérben, a jó és a gonosz harci terepeként kell ábrázolni. Végletesen leegyszerűsített modellt kell elfogadtatni az emberekkel, amelyben nem is kérdéses, hogy az ellenfelet el kell pusztítani. Arisztotelész azt hangsúlyozta, hogy a gyűlöletet nem valamiféle sérelem váltja ki. A másik fél nem valamilyen cselekedete miatt lesz a gyűlölet tárgya, hanem eleve a gonosz megtestesítőjének számít. Aquinói Szent Tamás azt fejtegette, hogy a gyűlölet természeténél fogva megosztó, és mint ilyen, nem használható jó célra. Ha egyszer a másiknak nem a magatartása váltja ki, hanem a puszta léte, akkor nincs is lehetőség a konfliktus józan megoldására, hiszen a létéről mégsem mondhat le a másik fél. A mai helyzetben emiatt nem látszik az sem, hogyan juthatnának megegyezésre a felek. Sem Romániában, sem Magyarországon.