A Megbocsátás hete péntekig tart Csíkszeredában, a Kájoni János Megyei Könyvtárban. Nem arról van szó, hogy aki arra jár, megbocsát mindenkinek, gyakorolja a megbocsátás – azaz a remissio, az elengedés erényét –, tehát nem kell eltekintsen az őt jogosan megillető teljes erkölcsi és/vagy anyagi jóvátételtől, és a maga részéről helyreállítsa a megsérült vagy megszakadt kapcsolatot. A megbocsátás meghatározását a Magyar Katolikus Lexikonból merítettem, miként azt is, hogy „a megbocsátás jogos követelésről való lemondás, mellyel a sértett vagy megkárosított fél a vétkesnek elengedi a jóvátételt, illetve szándékosan nem tartja számon a sértést.
Nos, ezt az erényt most a könyvtár mint intézmény gyakorolja, s a gyakorlatban annyit tesz, hogy a feledékeny olvasók naponta reggel nyolc és délután hat óra között késedelmi díj fizetésének kötelezettsége nélkül vihetik vissza a régen – akár több éve – kölcsönzött könyveket és más kiadványokat a könyvtárba.
A kulturális intézmény közösségi felületén olvasható, hogy a gyorsabb ügyintézés érdekében a bejárat mellett elhelyezett bibliobox is a feledékeny olvasók rendelkezésére áll. „Szeretettel várjuk Önöket, hogy együtt új fejezetet nyithassunk ezeknek a könyveknek a történetében” – áll az intézmény felhívásában. A bejárat melletti bibliobox névtelenséget biztosít a késő-kása olvasóknak, vagy legalábbis nem kell szembesülniük a könyvtár személyzetével, nem kell szemlesütve, restelkedve visszaszolgáltatniuk az olvasnivalót.
A mai sajtóból megtudhattam, hogy az eddigi tapasztalatok szerint a megbocsátás hetén mintegy háromszáztól hétszázig terjedő számú kötet kerül vissza a könyvtár állományába, lehetőséget teremtve arra, hogy más olvasók is hozzáférhessenek, kölcsönözhessék egyik vagy másik kiadványt. Az intézmény honlapján olvasható az a nem elhanyagolható információ is, miszerint a könyvtár szolgáltatásainak alapját mintegy 190 000 dokumentumból álló gyűjtemény képezi: könyvek, periodikák, audiovizuális, valamint elektronikus és egyéb dokumentumok. A Kájoni János nevét viselő könyvtárnak évente mintegy 5200 regisztrált használója van. Tavaly például az intézmény honlapja szerint 4472 aktív olvasójuk közel 104 000 kötetet kölcsönzött, azaz egy olvasó átlagban 23 könyvet olvas évente. Ugyancsak tavaly 591 könyvtári eseményt, rendezvényt szerveztek, ezeken összesen közel 12 ezer érdeklődő vett részt. Az említett időszakban a legtöbbször kölcsönzött könyvek szerzői Mélissa Da Costa, Valérie Perrin, Moa Herngren és Karin Smirnoff voltak. A lektűr mellett a legkeresettebb kötet Visky András Kitelepítés című opusa volt. Népszerűek voltak továbbá Krasznahorkai László, Bán Mór, Benkő László, Zsuffa Tünde, Tompa Andrea, Vida Gábor, Bauer Barbara és Zsidó Ferenc kortárs szerzők művei.
A megbocsátás erényét tehát évente gyakorolja egy kulturális intézmény, mintegy emlékeztetve arra, hogy létezik a megbocsátás kultúrája, amit időnként meg kell élni. A megbocsátást a szeretet különleges formájának és a béke alapfeltételének nevezte II. János Pál pápa 2002-ben, a Béke Világnapja alkalmával közzétett üzenetében. A karizmatikus egyházi vezető szerint az erkölcsi és társadalmi rendet csak az igazságosság és a megbocsátás összekapcsolásával lehet helyreállítani, azaz „nincs béke igazságosság nélkül, és nincs igazságosság megbocsátás nélkül”. A lengyel pápa felhívta a figyelmet arra, hogy jóllehet a közfelfogás az igazságosság vagy megbocsátás kettősége szerint vélekedik, a megbocsátás nem az igazságosság ellentéte, hanem a gyűlöleté és a bosszúállásé. És amilyen mértékben él az egyes emberekben a megbocsátás etikája és kultúrája, csak abban a mértékben számíthat a társadalom a közjót szolgáló megbocsátásra. Intelme szerint a megbocsátás a rend nyugalmához vezet, ami sokkal több, mint az ellenségeskedés törékeny és időleges szüneteltetése. Ezért nélkülözhetetlen mind az egyéni, mind a közösségi életben.
Jó volna, ha nemcsak a könyvtár gyakorolná ezt az erényt, hanem választások teltén kettészakadt társadalmunk tagjai is.