Adásunkban Szávai Géza erdélyi származású íróval, a budapesti Pont Kiadó alapítójával beszélget Mihály István, a Kolozsvári Rádió munkatársa.
Szávai Géza 1950. december 4-én született a székelyföldi Küsmődön. Székelykeresztúron járt gimnáziumba, az egyetemet Kolozsváron végezte. Egyetemi tanulmányai után Csíkszentdomokosra nevezték ki, de Csíkdánfalván, majd Gyergyószentmiklóson tanított. Rövid ideig az Előre című napilapnál újságíróskodott, aztán a bukaresti A Hét című kulturális hetilap szerkesztőjeként dolgozott. 1980–1988 között Bukarestben élt. A csernobili atombaleset következményeként megbetegedett feleségét, Szávai Ilonát 1988-ban Budapestre vitte gyógykezeltetésre, később kislányával, Eszterrel együtt maga is (illegálisan) a magyar fővárosban maradt. Azóta ott él a család. A nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek elején több budapesti lap munkatársa volt, míg 1993-ban megalapította a könyveket (és folyóiratokat) több nyelven kiadó Pont Kiadót, majd európai és tengerentúli pályatársaival elindította a Conflux (a conflict – konfliktus ellentéte!) elnevezésű nemzetközi programot.
Szávai Géza prózát és esszét ír. Fontosabb művei: Séta gramofonzenére (regény), Székely Jeruzsálem (esszéregény), Ki látott minket meztelenül? (regény), Oszlik a bál (regény), Az életed, Polcz Alaine – Asszony a hátországban, Az élet és Mészöly Miklós – a templom és kilincse (fotóalbummal illusztrált esszé- és emlékezéskötetek), A Zöld Sivatag Vőlegénye (meseregény), Burgum Bélus, a mesterdetektív (meseregény).
Díjai: Új Forrás-díj (1990), Déry Tibor-díj (2001), Fondation Genevoise pro Transylvania Bilingua, Svájc (2014). Arany János-díj (2019), Illyés Gyula-díj (2020), Művészeti Életpálya Elismerés (2020), A Romániai Írók Szövetségének Különdíja (2023), József Attila-díj (2024).