Mai műsorunkban a 2024 márciusában elhunyt Szilágyi István Kossuth-díjas íróra, a Helikon alapító főszerkesztőjére emlékezünk, a műsorban a szerző 2012-es bukaresti fellépésén, illetve 2017-ben Kolozsváron rögzített beszélgetéseiből, illetve felolvasásaiból hallanak részleteket – tartsanak velünk!
Szilágyi István 1938-ban született Kolozsváron, a család 1940-ben Zilahra költözött, a szilágysági kisváros világa meghatározó élménye maradt. Jogi végzettséggel a háta mögött jelentette meg első írásait az Utunkban, melynek később munkatársa, 1968-tól főszerkesztő-helyettese lett. 1990-től a Helikon néven újjáalakuló irodalmi folyóirat főszerkesztője. Első novelláskötete, a Sorskovács 1964-ben, első regénye, az Üllő, dobszó, harang 1969-ben látott napvilágot. Az évtizedek során a magyar irodalom olyan remekműveit tette le az asztalra, mint a Kő hull apadó kútba, az Agancsbozót és a Hollóidő, utolsó regénye, a Messze túl a láthatáron 2020-ban jelent meg.
2012-ben Bukarestben, az akkori Balassi, mai Liszt Intézet- Bukaresti Magyar Kulturális Központ Irodalmi szalonjának vendége volt, ide kísérte el beszélgetőtársi minőségben Fekete Vince költő, szerkesztő – aki évekkel korábban a Helikon Serény Múmia nevű, a pályakezdő szerzőknek teret adó betétlapját is szerkesztette. A mai összeállításban a 2012. októberében Bukarestben rögzített beszélgetésből, illetve a 2017 augusztusában Kolozsváron felvett Álljunk meg egy szóra rendezvény hangfelvételeiből halanak részleteket. Bukarestben Fekete Vince, Kolozsváron László Noémi kérdezte Szilágyi Istvánt.
A Bukaresti Rádió szerkesztősége ezzel a műsorral búcsúzik Szilágyi Istvántól, emléke legyen áldott, pihenése csendes.
