2018 és 2022 között 8,5 százalékkal, csaknem 8,5 millió órára nőtt a halászati tevékenységgel töltött idő az ócánok nyílt vizein, ráadásul ez a szám a megóvandó területeken is 22,5 százalékkal nagyobb, mint korábban – derült ki a Greenpeace új jelentéséből, amely az óceánokat fenyegető veszélyekről készült.
A tanulmány friss adatokat tartalmaz a túlhalászatról, szennyeződésekről, a mélytengeri bányászat várható hatásairól, és a nyílt vízi halászat alakulásáról is. „A tendenciák tehát azt mutatják, hogy a valóságban pont az ellenkezője történik, mint amit az óceánvédelmi egyezményben
meghatároztak” – figyelmeztetnek a jelentésben, amely részletesen ismerteti azt is, hogy az óceánok felmelegedése, elsavasodása, szennyezése egyre nagyobb terhet ró a tenger élővilágára.
A jelentés szerint jelenleg a nyílt tengerek kevesebb mint 1 százalékát védik megfelelően. Az ökológiai jelentőségük alapján a Greenpeace három nyílt tengeri területet javasol elsőként védetté nyilvánítani: a Csendes-óceán északnyugati részén található Emperor-fenékhegyvidéket, a Sargasso-tengert és az Ausztrália és Új-Zéland közötti Lord Howe-hátságot.
„Minden második lélegzetünket az óceánoknak köszönhetjük, mert az oxigén felét a tengerek apró növényei, az úgynevezett fitoplanktonok termelik. A tengerek szennyezése sem független tőlünk. A műanyag hulladék 80 százaléka a szárazföldek belsejéből kerül a tengerekbe a folyók és a szél útján. A Duna például naponta 4,2 tonna műanyag hulladékot szállít a Fekete-tengerbe” – mondta Rodics Katalin, a Greenpeace magyarországi szakértője.
A zöldszervezet nemzetközi petícióban követeli, hogy az országok haladéktalanul ratifikálják az ENSZ ócenávédelmi egyezményét és jelöljenek ki védett óceáni övezeteket.