Nyárra emlékeztető, szép napokkal búcsúzik szeptember, az időjárás kutatók minden bizonnyal elkészítik majd a maguk statisztikáit a hőmérséklet, a csapadék, a széljárás és sok más tényező tekintetében.
Jómagam is felvázoltam néhány, nyilvánvalóan nem hivatalos adatsort, egy teljesen más témával összefüggésben, amely adott mértékben kapcsolatban lehet az időjárással is, de nem ez az elsődleges. Úgy éreztem ugyanis, hogy Székelyföld-, Erdély- sőt országszerte még soha nem tartottak ennyi fesztivált, város- és falunapot, mint éppen az idén. Persze, ehhez az igazi fesztivál-robbanáshoz köze lehetett a covid-járványnak is, amely kénytelen-kelletlen a közelmúltban visszafogta a szórakozási lehetőségeket és 2023 nyarán kellett pótolni, ami pótolható.
Nézzük csak a témákat, miket ünnepeltünk és ünnepelünk még az elkövetkező napokban-hetekben. Mindenekelőtt figyeltünk a gyümölcsökre és zöldségekre. Megtartottuk a cseresznye, a meggy, a szilva, a málna, az áfonya, a hagyma, a krumpli napjait, és sor kerül még káposzta-fesztiválokra is. Lehetett még hallanni a komlóról, a rebarbaráról, hátra van még a szelídgesztenye. A sorba nem került fel a repce, amelyet egyre nagyobb területen termesztünk, a torma, amelynek az ára az egek magasságába ugrott és én még murok-, paradicsom- vagy paprika-napokról sem hallottam, noha nem kizárt, hogy léteznek, ha máshol nem, a nagy zöldségtermesztő Murokországban, az Alsó-Nyárád mentén. A szőlőt már nem is említem, mert a szüreti bálok története időtlen, ott is ahol megterem és ott is, ahol nem.
Az ételek és italok tekintetében a sajt-, a méz-, a bor-, a pálinka, a kürtőskalács-, a palacsinta-, a puliszka-, a töltött káposzta fesztiválok iratkoztak fel a jegyzékemre, de amint lehűl az idő, következnek még a kolbász-fesztiválok is. Közben előretörtek a közös konyhaművészeti, ha úgy tetszik, a gasztrofesztiválok, olyan különleges helyszíneken is, mint a gyimesi Borospatak vagy éppen a Deményháza melletti tető, amelynek egy részét lelkes önkéntesek nemrég telepítették be tölgyekkel.
Az állatokról beszélve, nem szalasztottuk el az alkalmat, hogy többfele is lovasnapokat tartsunk, ezenkívül versenyeztek egymással a tehenek, a juhok, amelyeknek még hátra van a Bran-kastély körüli nagy népi összejövetelük, és persze egy tusnádfürdői fesztivál mi másról kaphatta volna a nevét, mint a medvéről.
De minthogy gépesített korszakban élünk, nyilván találkozniuk kellett a régi és új gépkocsiknak, motorkerékpároknak, a mezőgazdasági gépeknek, sőt mi több új helyszíneken a hőléggömböknek is, amelyek immár nem vízszintesen, hanem függőleges mozgatják az embert, már akinek nincs magasság iszonya.
És még nem is szóltam a város- és falunapokról, hiszen nincsen olyan település, amely ha valamit ad is magára, ne szervezné meg a saját kiemelkedő vallási napjai, szentjei, személyiségei, évfordulói, hagyományos mesterségei köré csoportosított ünnepségeit. Az egy vagy több napos találkozásokról pedig nem csupán a népművészek, népi muzsikusok, néptáncosok, a népi viselet készítők nem szeretnének lemaradni, hanem se szeri, se száma a képzőművész- és írótáboroknak, sőt a többnapos történész- vagy éppen filozófus találkozóknak sem. És persze, nem feledhetjük az oly nagy tömegeket vonzó erdélyi, bánsági, bihari, partiumi magyar napokat sem.
Egyszóval igazi vándorünnep volt ez a nyár. Amelyet két panaszkodás és néhány síránkozás között azért ne feledjünk.