Nem, nem ettem meszet, sem kisüstiből nem szedtem be reggeliben, hogy ilyet állítok: barozda a csűrben. Ugyanis a barozdának, azaz a barázdának a szántóföldön a helye, a csűrben pedig a mező termését tároljuk. Holott tegnap este tényleg a csűrbe került a barozda, mert a fennállásának immár 46. évét ünneplő, legendás Barozda együttes a templomáról híres, parányi csíki faluban, Delnén, a kultúrcsűrben lépett fel – négyállomásos erdélyi turnéja zárásaként.
Szerencsés volt a helyszínválasztás, ugyanis a Barozda működésének és a csűrök megőrzésének és hasznosításának filozófiája azonos: megőrizni a népi kultúrát, megismerni és tovább vinni annak fejlődési folyamatát, beágyazni azt a mába.
A Barozda Együttes 1976-ban verbuválódott, 1977-ben tartotta első koncertjét, s 1986-ban bekövetkezett elhallgattatásáig, az alapító tagok némelyikének kényszerű disszidálásáig a hazai népzenei, régizenei élet, a táncházmozgalom meghatározó szereplőivé váltak, a román televízió bukaresti magyar adása – mai ronda szóval élve: – sztárt csinált belőlük, a Kaláka műsorokkal országos ismertségre és nagy népszerűségre tettek szert.
A Barozda azonban nemcsak a népzene, a táncház népszerűsítésében vállalt szerepet és szerzett elévülhetetlen érdemeket, hanem az ő munkásságuknak köszönhetően jött létre a Csíkszeredai Régizene Fesztivál is, ugyanis 1978-ban a Barozda a Kájoni Kódex táncdallamaiból összeállított anyaggal lépett fel Csíkszeredában a nemzetközi Ex Libris kiállítás megnyitóján, következő esztendőben pedig a Kájoni János születésének háromszázötvenedik évfordulója alkalmából In Memoriam Joannes Kajoni címen mutatott be emlékműsort a megyei múzeumban. Ennek sikerén felbuzdulva szervezték meg 1980-ban az első Csíkszeredai Régizene Fesztivált. Az együttes tagjai ekkor már a népzenét Barozda néven adták elő, régizenei koncertjeiken pedig Kájoni néven léptek a színpadra.
Munkásságuk révén a historikus zene és a népzene közötti összefüggéseket kutatták, szólaltatták meg, sorra elevenedtek meg és vált – ugyancsak mai csúnya szóval élve – slágerré a sepsiszentgyörgyi kottás kézirat néhány táncdallama vagy a Kájoni Kódex dalkincse.
Tegnap zárult négyállomásos koncertsorozatuk is az erdélyi történelmi zene és a népzene közötti összefüggéseket mutatta be, műsorukban megszólalt az erdélyi hagyományos népzene, felcsendültek Balassi-nóták, virágénekek, régi feljegyzésekben fennmaradt táncdallamok és elhangzott egy-egy népdal több száz éves előzménye is – érzékletesen megmutatva a zene fejlődését.
A választott helyszínek csak fokozták az élményt, ugyanis a kalotaszetkirályi fellépés kivételével megannyi koncertjüket új funkciót nyert csűrben tartották: Mikházán a Csűrszínházban, Magyarlapádon és Csíkdelnén a Kultúrcsűrben.
A Barozda együttes közreműködőkkel egészült ki erre a turnéra, az alapítók közül Toró Lajos és Simó József Svédországból csatlakozott az immár évek óta hazaköltözött Györfi Erzsébethez, Papp István Gázsa Magyaroszágról, Simó Csongor Svédországból érkezett, a műsort a csíkszeredai Szabó András és Szabó Éva közreműködése tette teljesebbé.
Nos, így került a csűrbe a Barozda. Ha egészen pontos akarok lenni, nem is a csűrbe, hanem a csűr elé ácsolt színpadra, ugyanis a koncertre érkezett mintegy 150 fős közönség nem fért volna el a belső térben.