Van egy találós kérdésem. Ki mondta kiről: „Különben szomorúan szemlélem azt, hogy egy jelentős személyiségünk egyre feljebb szalad a nagyotmondás spirálján és nem tud magának megálljt parancsolni”. Nos, akik arra tippeltek, hogy Kelemen Hunor mondta Orbán Viktorról, 2022-ben a tusványosi Fidesz-dzsembori után, amikor a magyar miniszterelnök fajelméleti nézeteit fejtegette, azok tévedtek. Nem, Kelemen Hunor akkor ilyet nem mondott, hanem megtapsolta a beszédet. A fentieket Markó Béla nyilatkozta Tőkés Lászlóról még a múlt század végén. (Wágner István: Fel a nagyotmondás spirálján – Bihari Napló 1999. november 2.)
A csattanós odamondogatás, a sokkoló beszéd szinte kizárólag az autoriter, populista politikusok eszköze. Ennek célja többes: gyűlöletet szítani a politikai ellenfelekkel szemben, előkészíteni a jogtipró, antidemokratikus törvényeket, illetve maradandó élményt adni a híveknek (esetleg megkacagtatni őket), akik a kemény szavak révén visszaigazolva látják a maguk szubjektív, ferde értékrendjét és világlátását.
Tőkés és Orbán is ebben a szellemben szaladtak neki a nagyotmondás spiráljának, előbbi pechje, hogy neki nem voltak olyan tág lehetőségei, mint az utóbbinak. Ennek a retorikának azonban az a sajátja, hogy a beszélőnek folyton emelnie kell a tétet ahhoz, hogy elérje hallgatósága ingerküszöbét, akik mindig nagyobb és nagyobb mondásokat akarnak hallani.
Valljuk be, az illiberális állam eszménye (2014), a fajelmélet (2022) után már nem nagyon lehetett fokozni a tusványosi közönség előtt elmondott beszéd erejét, bár jómagam nem tartottam kizártnak, hogy Orbán bejelenti, miszerint a magyar csapatok bevonultak Kárpátaljára és a minap ultimátumot intézett Ciolacuhoz Erdély átadására is.
Szerencsére nem ez történt – bár igény biztosan lett volna rá – így a magyar miniszterelnök beszéde igen laposra sikeredett (bár egy kis revizionizmus azért még belefért), úgyhogy még a válogatott emberekből álló, barátságos hallgatósága is érezhetett némi csalódottságot, bár a végén a vastaps és az obligát „Viktor, Viktor!” skandálás ezúttal sem maradt el, viszont a szalmakalapos népeket már nógatni kellett, hogy álljanak is fel, ne csak tapsoljanak.
Az idei tusványosi beszéd meglehetősen zavaros, improvizáció volt, amelyben Orbán megismételte azokat a kliséket, amelyeket a Habony-művek több mint egy évtizede sulykol a „magyaremberek” fejébe országhatárokon innen és túl: Brüsszel, migránsok, gender, stb. Ugyanakkor először fordul elő, hogy a miniszterelnöknek magyarázkodnia kell a magyar gazdaság helyzete miatt. Gazdasági, pénzügyi szakemberek szerint Magyarország az Európai Unió második legszegényebb országa, az infláció messze a legmagasabb, a jelentős beruházások vagy leálltak, vagy csigalassúsággal haladnak, még Mészáros Lőrinc cége is csak piszmog a Szeged – Röszke vasúti beruházással, ami pedig a legdrágább ilyen befektetés. Persze a nagyotmondás spirálján könnyen kimagyarázható az elhibázott gazdaságpolitika (amiért már nehéz lenne Gyurcsányt felelőssé tenni), így Orbán egy könnyed gesztussal a világjárványra és az ukrajnai háborúra kente a felelősséget, elsikkadva olyan apróság fölött, hogy az EU gazdaságilag sikeres országaiban (Belgium, Németország, Dánia, Luxemburg) is volt járvány és ők is a háborúnak közvetett hatásai őket is érintik, mégis csak egy számjegyű náluk az infláció (a júniusi adatok szerint miközben az euroövezetben 6,1, az EU-ban 7,1 százalékos a pénzromlás, addig ez Magyarországon 21,9 százalék, igaz csökkenő tendenciát mutat, mert volt már 25 százalékos is).
Érthető, ha a kényes témáról igyekezett világpolitikai vizekre evezni a beszélő. Itt némi hangsúly-eltolódás figyelhető meg. Amerika még mindig rossz fiú (úgy tűnik, hogy már ő sem bízik Trump visszatérésében), de már Oroszország sem kapta a megszokott dicséretet. Kína lett a pozitív példakép valószínűleg nemcsak azért, mert onnan várja a legtöbb pénzt akkumulátorgyárak képében, hanem azért is, mert az egy igazi illiberális rendszer, ami bizonyára nagyon tetszik Orbánnak, hiszen ott az olyan dolgokon, mint emberi jogok, jogállamiság, fékek és ellensúlyok rendszere, csak kacagnak.
Mindent összevetve: eklektikus, lagymatag propaganda volt Orbán tusványosi fellépése, amiből viszont nemcsak az olvasható ki, hogy a 2030-ig, 2040-ig tartó tervekről deliráló nagyvezírnek nincs elképzelése arról sem, hogy miként javít jövőre a magyar gazdaság helyzetén, hogyan oldja meg a tanár- és orvoshiányt, mit kezd azzal, hogy a nemzetközi folyamatok nem úgy alakultak, ahogyan arra számított, hanem az is, hogy miután nincs pénz az erdélyi fejlesztésekre, nem is érdemlik meg ezek a bugrisok, hogy kiérlelt beszédet kapjanak. Elég nekik egy hakni is, oszt jóvan. Tapsolnak ezek úgy is.