Múlt szerdán az Európai Parlament (EP) egy kemény (Ausztria szavazását bíráló) állásfoglalás elfogadásával felszólította az EU Tanácsát, hogy 2023 végéig hagyja jóvá Románia és Bulgária csatlakozását a schengeni övezethez.
A szokatlanul kemény hangú dokumentumban az Európai Parlament arra kéri az Európai Bizottságot, hogy becsülje meg a Romániát és Bulgáriát 2011 júniusa óta ért pénzügyi veszteségeket, bevételkieséseket és környezeti károkat, amelyeket a két ország schengeni övezethez való csatlakozásáról hozott „negatív és indokolatlan döntés” következtében elszenvedett, és vizsgálja meg a pénzügyi veszteségek kompenzálásának lehetséges mechanizmusait.
Az Európai Parlament által elfogadott állásfoglalás politikailag talán legfontosabb eleme az, hogy elismeri, miszerint Romániával szemben diszkrimináció történt, miáltal a román állampolgárok alapvető jogai és az európai szerződések egyes rendelkezései sérültek, és ezt a helyzetet az Európai Uniónak orvosolnia kell, következésképp Románia és Bulgária csatlakozásának még ebben az évben meg kell történnie.
A kérdés most már csak az, hogy miként tudja felhasználni Bukarest ezt a döntést politikailag és milyen jogkövetkezményei vannak az EP állásfoglalásának?
Politikai értelemben mindenképp fontos következmény az, hogy az Európai Unió napirenden tartja a kérdést, a román diplomácia pedig joggal hivatkozhat arra, hogy – Ausztria kivételével – maga mögött tudja a tagállamok támogatását és ezt most az európai jogalkotás is nagy többséggel megerősítette. Az Európai Unió Tanácsának spanyol elnöksége is egyértelművé tette, hogy mandátuma alatt (amely az év végéig tart) szeretné megoldani Románia és Bulgária csatlakozásának kérdését a schengeni övezethez. Egyre nagyobb nyomás nehezedik tehát Ausztriára annak érdekében, hogy ne tartsa fenn vétóját a két ország csatlakozásának ügyében.
Másfelől azonban az osztrák álláspont árnyalatnyit változott csak és nem úgy néz ki, hogy készek lennének hazánk befogadására. Április 26-án Gerhard Karner osztrák belügyminiszter, aki megakadályozta Románia schengeni csatlakozását, Bukarestben járt, és azt mondta, hogy „nagy megértéssel” fogadta a románok várakozásait, elismerte, hogy a hatóságok előrelépést tettek a határok biztosítása és a migráció kezelése terén, de azt is hozzátette, hogy „hosszú út áll még előttük” a csatlakozásig. Bécs szerint az országukba érkező mintegy százezer menekült háromnegyedét egyetlen európai országban sem regisztrálták, s megítélésük szerint ezek jelentős része Bulgárián és Románián keresztül érkezett, amit viszont a román hatóságok erősen vitatnak. Akkor adhatunk zöld utat Romániának, ha az Ausztriába érkező menekültek száma tartósan csökken – jelentette ki Alexander Schallenberg osztrák külügyminiszter április 28-án a Politiconak adott nyilatkozatában.
Ugyanakkor azt is figyelembe kell venni, hogy Ausztriában 2024 őszén parlamenti választások lesznek és a kormányzó Osztrák Néppárt kampányának egyik fontos eleme a migráció elleni határozott fellépés. Ebbe a retorikába sehogyan sem illeszkedne Románia és Bulgária schengeni csatlakozása.
Ami a jogi lehetőségeket illeti, azok korlátozottak, de léteznek. Victor Negrescu európai parlamenti képviselő a Hotnews-nak elmondta, hogy az Európai Bizottságnak és az Európai Parlamentnek az állásfoglalás elfogadása után jogában áll az Európai Unió Bíróságához (EUB) fordulni, s kérni az osztrák vétó érvénytelenítését. Erre már van precedens – épp Magyarország esetében – azonban az eljárás meglehetősen hosszadalmas.
Túl Románia lobbierejének és jogérvényesítési képességének latolgatásán, van ennek az ügynek egy általánosabb vonatkozása is. Mennyire lehet eredményes az EU egyes tagállamok „vétópolitikájával” szemben? És itt nem is elsősorban Ausztriáról van szó, amelyik váratlanul és érthetetlenül – ahogyan Szalontán mondják – „megkutyálta magát” Románia schengeni csatlakozásának ügyében, hanem a vétóvilágbajnok Magyarországról. Ez a tengelyakasztó politika ugyanis az EU működőképességét fenyegeti és amennyiben Brüsszel nem talál rá megoldást, annak a közösség egésze látja kárát.