Elavult tantervek, motiválatlan pedagógusok, túlterhelt diákok, a fegyelmezés hiánya – a felsoroltakat jelölték meg az iskolás gyermekek szülei a jelenlegi hazai oktatási rendszer legfőbb gondjaként a SoDiSo Research közvélemény-kutató által végzett felmérés szerint. A kérdőíves felmérés eredményről a maszol portál számolt be minap, cáfolva a vélekedést, miszerint a szülőket nem igazán érdekli, mi történik az iskolában, de határozott és ellentmondást nem tűrő véleményük van róla, akárcsak a fociról vagy a hálószobai teljesítményről.
Az említett írás szerint a szülők azt róják fel az elavult oktatási rendszernek, hogy a gyermekek nem azt tanulják, amire valóban szükségük lenne. Emellett túl terjedelmesnek tartják a tananyagot, túl soknak a házi feladatot, s azt is felróják, hogy a jelenlegi rendszer magolásra ösztönzi a gyermekeket, ahelyett, hogy a kritikus gondolkodás fejlesztését helyezné előtérbe. A szülők jelentős hányada azon a véleményen van, hogy a fentiek eredményeként az oktatási rendszer arra serkenti a diákokat, hogy magánórákon pótolják azt a tudást, amit nem tudnak a tanórákon megszerezni, de a jelenlegi vizsgarendszer elvárja tőlük. Sőt, a szülők válaszaiból az is kiderül, hogy véleményük szerint ez a gyakorlat csorbítja az esélyegyenlőséget, ugyanis nem minden család engedheti meg magának, hogy gyermekét – netán gyermekeit – egy vagy több magánórára járassa a vizsgatantárgyakból. A kutatási beszámoló szerint a megkérdezett szülők 46 százaléka nem ért egyet a jelenlegi középiskolai felvételi rendszerrel, amely kizárólag a képességvizsgán elért eredményeket veszi figyelembe.
Az idézett portálon megjelent írás szerint a szülők a pedagógusok méltányos javadalmazása mellett is kiálltak, noha a felmérés éppen a pedagógussztrájk ideje alatt készült, egy olyan időszakban, amelyben – főleg a végzős gyerekek szülei – nem föltétlenül díjazták a tanárok béremelést követő akcióját. Ez a kiállás világosan jelzi, hogy a szülők is tisztában vannak azzal, hogy csak a méltányos bérezés motiválhatja a pedagógustársadalmat a jobb, lelkiismeretesebb munkavégzésre – a megfelelő anyagi feltételek, korszerű tantervek, együttműködő társadalom – mellett. A szülők egy része azt is nehezményezte, hogy a jelenlegi rendszer nem teszi lehetővé a kiemelkedő pedagógusi teljesítmény megfelelő jutalmazását, minthogy azt sem, hogy a nem megfelelő munkát végző pedagógusokat eltávolítsák a rendszerből.
Érdekes módon a megkérdezett szülők közel háromnegyede több eszközt bocsátana a pedagógusok rendelkezésére a gyermekek fegyelmezésére, ugyanakkor nagy arányban támogatnák az osztálytermek kamerával való felszerelését, illetve a gondot okozó diákoknak a tanintézetből való eltanácsolását, kizárását.
Másik elgondolkodtató következtetése a felmérésnek a román és a magyar tannyelvű osztályokban tanuló diákok közötti különbségek feltárása. Eszerint az országos mintában szereplő diákok mintegy 30 százaléka jár magánórára, a magyarul tanulók körében ez az arány 25 százalék. Tehát vagy okosabb, vagy szegényebb ez a közösség – tartok tőle, hogy utóbbi feltételezés áll közelebb a valósághoz. Hasonlóság mutatkozik az országos minta és a magyarul tanulók között a tanulásra fordított időmennyiségben is, mindkét csoport tagjai ugyanannyit tanulnak naponta. De lévén, hogy a magyarul tanuló diákok több tárgyból kell felkészüljenek képességvizsgára vagy érettségire, illetve a tanórákra, kevesebb jut idő egy-egy adott tantárgy elsajátítására.
Az idei érettségi vizsgák eredményei – de akár a korábbi évek tapasztalatai is – jelzik, hogy gyökeres váltásra van szükség a hazai oktatási rendszerben. Míg ez nem történik meg, maradnak az évente ismétlődő gondok, mint az elavult tantervek, a motiválatlan pedagógusok, a túlterhelt diákok, a befektetett munkához viszonyítva aránytalanul gyenge teljesítmény.