Amikor ez a jegyzet adásba kerül, akkor önök már tudni fogják, amit én most még nem, nevezetesen, hogy meglátta-e a medve az árnyékát. A népi bölcsesség ugyanis azt tartja, hogy a medve február másodikán felébred téli álmából, kijön a barlangjából és amennyiben süt a nap, vagyis meglátja a saját árnyékát, akkor visszamegy, mert tudja, hogy a télnek még nincs vége. Ellenben, ha télies időt talál és nem látja meg az árnyékát, akkor az annak a jele, hogy nemsokára, jön a tavasz és a medve kint marad az erdőben, esetleg beköltözik valamelyik székelyföldi polgármester hétvégi házába és megdézsmálja annak kamráját.
Gyerekkoromban igyekeztem leellenőrizni a medvét, de tapasztalatom az, hogy nagy testű, dörmögő barátunk időjósnak megbízhatatlan, előrejelzései csak ritkán jöttek be. A globális felmelegedés vélhetően tovább rontotta a medvék meteorológiai érzékenységét, állítólag újabban már téli álmot sem alszanak, mert a növekvő átlaghőmérséklet összezavarta a bioritmusukat. Tovább keserítette a medvék életét az, hogy az erdőirtások lecsökkentették az életterüket. Az Eurostat közlése szerint 2016 és 2021 között Romániában az erdővel borított terület 7048 millió hektárról 6,929 hektárra csökkent. Ez a hivatalos adat, amely azonban az illegális fakitermelést nem tartalmazza, ezért az erdős terület csökkenése a valóságban ennél valószínűleg nagyobb. Ráadásul 1990 után a fakitermelés meglehetősen szervezetlenül, ötletszerűen folyt. A medvék életterét nemcsak a természetes környezetük mennyiségi csökkenése fenyegette, hanem annak minősége is romlott. Az emberi települések egyre közelebb kerültek az erdőkhöz, turistautak épültek, megszűnt az erdők hagyományos csendje.
Mit tehettek ebben a helyzetben a négylábúak. Kihasználták azt, hogy 2014-ben gyakorlatilag megtiltották a vadászatukat, szaporodtak és igyekeztek alkalmazkodni a megváltozott életkörülményekhez, ami azt jelentette, hogy a maguk módján megpróbáltak együtt élni az emberrel. Bejártak a lakott településekre, kukáztak a városvégeken, megtámadták a háziállatokat, olykor az embereket is. Ezzel együtt változatosabbá vált a medvék étrendje is, ami nem feltétlenül válik előnyükre. A medvék által okozott károk megbecsülése is nehéz, mert ezek nagyon változatosak. Bereczky Leonard, a Nagy-Hagymás lábánál működő medve-visszavadító központ vezetője a Transtelexnek nyilatkozva elmondta, hogy medvék okozta vadkárok már a 70-es 80-as években is voltak, nagyságrendjük sem változott érdemben, mégsem volt körülöttük ekkora felhajtás. A szakember szerint nem a medvék, hanem az emberek érzelmi viszonyulása változott meg azt követően, hogy a medvetámadások sokkal nagyobb nyilvánosságot kaptak, a hírtelevíziók – a nézettség remélt növelésének okán – szívesen közölnek kellőképpen „drámásított” tudósításokat a nagytestűek látogatásairól.
Másfelől viszont az is tagadhatatlan, hogy Romániában túlszaporodtak a medvék. Jelenleg a becsült számuk 6000-6300 példány, miközben az Erdészeti Kutatási és Rendszerezési Intézet (ICAS) szerint optimális számuk 4500 példány lehetne, vagyis ekkora populációt tudna eltartani természetes környezetében a hazai ökoszisztéma.
Tánczos Barna környezetvédelmi miniszter szerint hiba volt megtiltani a medvék kilövését és kezdeményezésére a parlament jóváhagyta, hogy a veszélyes példányokat a lakott településeken kívül kilőhetik. A döntés azóta is vitatott, állatvédő egyesületek a visszavonását sürgetik, miközben az érintett települések lakosai közül sokan még a jelenlegi szabályozással is elégedetlenek és azt szeretnék, ha a hatóságok keményebben léphetnének fel a medvetámadások visszaszorítása érdekében.
Bereczky Leonard viszont arra hívta fel a figyelmet, hogy a medvéket nem elsősorban az emberek pusztítják, hanem ők maguk egymást. A hímek ugyanis azt szeretnék, ha saját utódaik vinnék tovább a fajta tulajdonságait, ezért előszeretettel pusztítják el más hímek bocsait. Megfigyelése szerint a visszavadító központból szabadon engedett fiatal példányok mintegy felét ezek a hímek ölik meg. Ilyen körülmények között a medvék kilövését értelmetlennek tartja a szakember már csak azért is, mert nem vezet a populáció számának csökkenéséhez, tekintettel arra, hogy általában a hímeket lövik ki, amelyek agresszívebbek és veszélyeztetik a közösséget, így viszont a nőstények utódait kevesebb veszély fenyegeti.
Amire a jelenlegi helyzetben a legnagyobb szükség lenne, az egy világos és egyértelmű gazdálkodási stratégia, amely magába foglalná a medvék életterének védelmét, a populáció létszámának ésszerű szabályozását, a vadkárok megtérítését és az állampolgárok védelmét, mielőtt még meglátnánk a medvekérdés árnyékát.