A Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes éves naptárának talán leglátványosabb eseménye az Ezer Székely Leány Napja. Az első találkozót 1931. július 7-én szervezték Csíksomlyón azzal a szándékkal, hogy a népi hagyományok felelevenítésével a közösségi identitást erősítsék. Ezt a nemes szándékot tükrözi a találkozó jelmondata is: „Hitében erős, erkölcsében tiszta, és önazonosságában szilárd ifjúságot akarunk”. A rendezvény beilleszkedik az impériumváltás utáni útkeresés és helykeresés, illetve a gyorsuló polgárosodás közepette megerősödő, a népi kultúra – mint identitáshordozó elem – iránti érdeklődés folyamatába.
Vámszer Géza, a jeles néprajzkutató és művészettörténész, aki az 1920-as évek végén került Csíkszeredába rajztanárként, így írta le e törekvéseket: „A népi művészet és háziipar felelevenítése, illetve megörökítése annyira a levegőben volt már, hogy minden értelmiségi – aki tehette – munkakörében e területen tevékenykedett.” Ezt tette a pár évvel korábban Budapestről hazatért Domokos Pál Péter tanítóképzői tanár, aki a mindennapi viseletként székely harisnyát és csizmát hordott, s aki szőttes bálok szervezését kezdeményezte – szőttesnek nevezik Csíkban a házi készítésű textíliákat és a belőle készült ruhadarabokat egyaránt.
A később néprajzkutatóként nevet szerzett Domokos Pál Péter így nyilatkozott 1990-ben erről a törekvésről: „Ezt akartam: az új világba a régi életet vinni és úgy élni, hogy minta lehessen. Azért öltöztem harisnyába és csizmába. A tanártársaim nem lelkesedtek érte, a szemükben a kultúra a nadrág volt.” A népi kultúra felé forduló, identitáserősítő törekvéseket felkarolta a Szociális Testvérek Társasága és a Katolikus Nőszövetség, s a mozgalom eredményeként megszervezték az első Ezer Székely Leány Találkozót. Hogy mi lehet manapság az ilyen jellegű rendezvények szerepe?
A választ András Mihály, a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes vezetője fogalmazza meg: „Elődeink földjén élve, nem érzem magunkat kisebbségnek és nem is szabad ennek megvalósulnia. Az asszimilációs nyomás világszerte nagy, lélekvadászat folyik. Éppen ezért kell erősíteni megtartó közösségeinket. Az Ezer Székely Leány Napja találkozó életre hívói örök érvényű igazsággal és feladattal ruháztak fel. Ennek tulajdonítható hosszú élete is. A találkozó szépet és jót akar, a lányokat, asszonyokat, Nagyboldogasszonyt ünnepelve, a mi szakrális helyünkön imádsággal, népviseletben, játékkal, tánccal énekes jókedvvel. Számomra mindaz, ami történik egy szertartás, egy rituálé, amire ösztönösen is igényünk van. Igen, időszerű, örök érvényű és önvédelmi jelentőségű.” Eddig az idézet.
Mi több, András Mihály azt is kijelentette, hogy bár az általa vezetett együttes előadásai is fontosak, jelentőséggel bír az is, amit a színpadi munka mellett tesznek: „Ellátjuk a színpadi feladatunkat is, de a néptánc mindenki örömforrása” – mondta, megjegyezve, hogy „Sokkal jobb táncolni és énekelni, mint nézni azt”. „A színpadi műsoraink fontosak, de csak egy kirakati szegmense a nagy egésznek – jegyezte meg, hozzáfűzve: „Én a mozgalomban hiszek és kultúránkban, mint életünk forrásában.”
A rendezvény hasznát pedig szórakoztató, turisztikai vonzerőt képező szerepén túl abban látja, hogy „hozott egy közösségi együttléti formát és benne rejlik a női minőség, a gyarapodás, és az otthon érzése.”
2017-ben új elemmel bővült a nagy múltú kezdeményezés: a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes felhívást tett közzé, hogy a találkozó előtti napot nyilvánítsák a székely népviselet napjává, s ezen a napon, aki csak teheti munkahelyén, hivatali ügyei intézése közben, vagy akár bevásárláskor, netán parkbeli sétáján viseljen székely népviseletet. Azóta minden évben lehet találkozni ezen a napon a különböző hivatalokban vagy az utcán népviseletben parádézó fiatalokkal vagy idősebbekkel. A szombati csíkszeredai történések ismételten bebizonyították, hogy a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes éves naptárának talán leglátványosabb eseménye az Ezer Székely Leány Napja.