Rövidesen eltelik a Nicolae Ciucă vezette koalíciós kormány első száz napja. Hagyományosan ennyi az az idő, ami után értékelni lehet a központi közigazgatás teljesítményét. Ha figyelembe vesszük, hogy milyen egymásnak feszülések és politikai viták előzték meg a nagykoalíció létrejöttét, akkor azt kell megállapítanunk, hogy az eddig eltelt idő meglepően nyugalmas volt, a megjósolt koalíciós villongások elmaradtak, vagy legalábbis sikerült őket mederben tartani. Sőt, ha összehasonlítjuk a megelőző időszak botrány-sorozatával, akkor azt kell mondanunk, hogy szinte békebeli időket élünk. Bebizonyosodott az – amiben kevesen hittek – , hogy a fősodorban lévő bal- és jobboldal el tudja szigetelni a nacionalista és az anarchista szélsőséget (azaz az AUR-t és az USR-t). A felmérések szerint a választópolgárokat sokkal inkább érdeklik a mindennapi megélhetéssel és a normális életvitel lehetőségével kapcsolatos kérdések, mint a jelszavak és a gyűlöletkeltés.
Pedig korántsem volt könnyű koronavírusos, energiaár-robbanásos télvíz idején kormányozni. A Ciucă-kabinetnek három komoly kihívással kell(ett) szembenéznie. Az első a koronavírus-járvány terjedését megakadályozó kényszer-intézkedések bevezetése, vagy be nem vezetése. Mindkettőnek komoly kockázata volt. A liberálisok készek lettek volna a francia, olasz és osztrák modellt alkalmazni, azaz bevezetni a munkavégzési jognak az oltási igazolványhoz kapcsolását. Túl azon, hogy egy ilyen intézkedés nagyon komoly alkotmányossági aggályokat is felvetett volna, fennállt a veszélye annak, hogy óriási zavarokat okoz a járvány első hullámai után épp újrainduló gazdaságban, arról nem is beszélve, hogy a megszorítások a szélsőséges AUR malmára hajtották volna a vizet. Örvendetes, hogy az Egészségügyi Minisztérium élén álló Alexandru Rafila sokkal szakszerűbb és kiegyensúlyozottabb miniszternek bizonyult forrófejű elődeinél és ugyancsak józanabb magatartást tanúsított Sorin Cîmpeanu tanügyminiszter, aki kitartott amellett, hogy ne zárják be az iskolákat. Megnyugtató, hogy – még Cseke Attila ideiglenes egészségügyi miniszteri mandátuma idején – sikerült megnövelni az intenzív terápiás osztályokon lévő ágyak számát és beszerezni a Covid-19 ellen használt gyógyszerek jelentős részét, s ennek következtében a kórházi ápolásra szoruló betegek száma csökkent, még akkor is, amikor a fertőzések száma növekedett. Ugyancsak helyes döntésnek bizonyult az, hogy a járványkezelés súlypontját áthelyezték a családorvosokra és a járóbeteg-ellátásra, ezáltal csökkent a kórházakra nehezedő nyomás. Alapjában véve a koronavírus elleni küzdelem megfelelőnek minősíthető.
A második komoly probléma, amivel a kormánynak meg kell küzdenie, az az energiaár-robbanás hatásainak a mérséklése. Ez rendkívül kényes gazdaságpolitikai kérdés, hiszen bármilyen állami beavatkozás a piaci folyamatokba, torzítja az üzleti mechanizmusokat. Másfelől viszont egy felelős állam nem szolgáltathatja ki a lakosságot az elszabaduló energiaáraknak, különösen akkor, ha ennek elsősorban külső okai vannak. Alapvetően három lehetőség áll a kormány előtt: állami támogatás folyósítása a lakosság számára, az adók és illetékek csökkentése, valamint az árak befagyasztása. Az elsőt már alkalmazza a kormány, a másik kettőt pedig fontolgatja. Személy szerint azonban aggályosnak tartom a hatósági árak bevezetését. Ezzel a módszerrel Magyarországon megpróbálkoztak, a következmény pedig az lett, hogy egy sor kisebb üzemanyag-töltőállomás csődbe jutott. A boltokban pedig arra kérik a vásárlókat, hogy ne vegyenek azokból az élelmiszerekből, amelyeknek az árát befagyasztották, ha nem akarják, hogy az üzlet lehúzza a rolót. A helyzet az, hogy a hatósági ár bevezetése alapvetően összeegyeztethetetlen a piacgazdasággal, óhatatlanul áruhiányhoz, a feketegazdaság felvirágzásához vezet. Ez a rendszer a tervutasítás körülményei között sem működött rendesen, pedig akkor a hírhedt Állami Tervbizottság (CSP) megpróbált valamiféle egyensúlyt bevinni a rendszerbe. Ezen intézmény nélkül azonban a hatósági ár bevezetése biztos kudarcra van ítélve.
A kormány előtt álló harmadik feladat, az, hogy szavatolja Románia biztonságát, olyan körülmények között, amikor Ukrajnában véres háború dúl. Örvendetes, hogy a kormány rendkívül határozott és egyértelmű a tekintetben, hogy elítéli Vladimir Putyin agresszióját. A Victoria Palota tájékoztatása szerint Románia ötszázezer menekült számára tud ideiglenesen szállást és élelmet biztosítani. Sajnos erre máris szükség van, hírek szerint február 27-ig 44 ezren lépték át az ukrán-román határt, jelentős részüknek nincs hová mennie. Fontos humanitárius küldetése is van tehát a Ciucă-kormánynak, amelynek remélhetően eleget is tud tenni.
Az első száz nap mérlege tehát pozitívnak mondható, viszont még messze vannak a 2024-es választások, amikor minden borulhat.