Szeretem a talapzatról leszállt szobrokat. Ugye, szűkebb pátriánkban is nagy népszerűségnek örvend a holnapos költőket ábrázoló nagyváradi szoborcsoport, Deák Árpád alkotása derűs, közvetlen, pihenésre, könnyed kávéházi csevegésre hív Ady Endre, Juhász Gyula, Dutka Ákos és Emőd Tamás társaságában. Vagy ott van Vargha Mihály alkotása Kisbaconban: a padon pihenő Benedek Elek mellé sokan ülnek fényképezkedni, de a nagy mesemondó bronzba öntött alakjának kifényesedett öle arra vall, hogy a gyermekek előszeretettel ülnek Elek apó ölébe, mintha mesét hallgatnának. Csíkszeredában pedig a József Attila Általános Iskola bejáratánál a névadó költőt lépcsőn ülő gyermekként ábrázoló szobra fogadja az iskolába igyekvő kicsiket.
Minap alkalmam volt Ljubljanában sétálni. A belvárosban egy szoborcsoporton akadt meg a szemem a kora őszi napsütésben: a Paradicsomból kiűzött Ádám és Éva mintegy menekült az utca emberáradata felé. Éván az átokban megnyilvánuló harag, Ádámon a düh és a szégyen látszik. A Mészárosok hídjáról mintha a sétány felé tartottak volna bronzba merevedett mozdulatlanságukban. A híd másik végén, szinte a túlparton a Szatír ágaskodik a tömeg fölé, a híd korlátján pedig az éppen büntetését töltő Prométheusz látható, vezeklés gyanánt egy sziklához kötözték és naponta egy sas evett a májából, amiért ellopta a tüzet az istenektől és az embereknek adta.
A környéken még számos hasonló stílusú alkotást láttam, megannyi hasonlóságot mutatott egymással, ugyanakkor szervesen illeszkedett a régit és a korszerűt szerencsésen ötvöző városképbe.
Kíváncsivá tett a látvány, telefonomon megnyitottam a böngészőt és rákerestem az alkotóra. Közben azon gondolkodtam, hol láttam hasonló stílusú, hasonló technikával készített szobrot: a nyers, borzos, szinte befejezetlennek tűnő felületek, az emberi test erőt és szépséget sugárzó látványa megkapó volt. Rövid töprengés után beugrott: Zentán, a Tisza partján van egy Révész-szobor, a Csongrádon élő, vajdasági származású Dudás Sándor szobrászművész alkotása. Rövid keresgélés után megtaláltam kérdésemre a választ: a Mészárosok hídja szobrainak alkotója Jakov Brdar szobrászművész. A bosnyák származású művész Szlovéniában él és alkot, de megfordult már Nyugat-Európa nagyvárosaiban, tanulmányokat végzett és dolgozott Párizsban és Berlinben.
Maga a híd is, amelyen az alkotások állnak meghökkentő: egyenes, letisztult vonalaival elkülönül a szomszédos, különböző korokban készült hidaktól: helyenként üveglapon jár a gyalogos, látni a híd alatt csordogáló Ljubljanica folyót s rajta a sétahajókat, korlátján pedig számtalan lakat sorakozik festői összevisszaságban: a szerelmesek a korlátra akasztják a lakatot és örök hűségük zálogaként a folyóba dobják a lakat kulcsát.
De ha már a hidakról esett szó, hadd említsem meg a nem messze található szecessziós hidat, a Sárkányok hídját, amelynek négy sarkát egy-egy kitárt szárnyú sárkány díszíti. S nem véletlenül, ugyanis a legenda szerint Lubljanát a görög mitológiából ismert Iaszón alapította, akinek – miután megszerezte a csodatevő erővel felruházott aranygyapjút – a Ljubljanica folyón menekülve egy sárkánnyal kellett megküzdenie. A sárkány a város jelképévé lett, a híd szobraitól az ajándékboltokban kínált plüss sárkányokig mindenféle változatban, méretben lehet találkozni vele.
Nem tudom, Brdar és Dudás találkozott-e valaha, ismerik-e egymást, tudnak-e egymás alkotásairól, de műveik ugyanazt a hangulatot sugallják. Legalábbis számomra. No meg azt a szemléletet, hogy a szobrászatnak nem feltétlenül kell monumentálisnak lennie, a megjelenített alakok nem mindig magas talapzatról kell letekintsenek a nézőre.
Egyszer azt mondta nekem Bocskai Vince, a Szovátán élő remek szobrászművész, mikor a készülő Szent László-szobrát mutatta – s amelyen a lovagkirályt állva ábrázolta –, hogy néha le kell szállni a lóról. Nos, őt parafrazálva azt mondhatjuk, néha le kell szállni a piedesztálról. A megörökített alakok, személyiségek így emberközelibbé válnak, közülünk valónak, hozzánk hasonlatosnak tekintjük őket, jobban tudunk azonosulni velük.
Ezért szeretem a talapzatról leszállt szobrokat.