Ki vagy te? Alighanem ez a világ legegyszerűbb kérdése, amelyre az emberiség egész történelme során kereste a választ. Az ókorban agyagpecsétekbe rögzítettek ujjlenyomatokat, az egyház anyakönyvekbe foglalta a családi események fontos változásait, a névadásokat és névváltoztatásokat, majd amikor megjelent az újkor hajnalcsillaga, elhozta magával a személyi és mindenféle más igazolványt is, amellyel az állam, a társadalom akarta azonosítani és nyilvántartani az egyént. Olyannyira, hogy József Attila Levegő című versében nem véletlenül jajdult fel: Számon tarthatják, mit telefonoztam / s mikor, miért, kinek. / Aktákba irják, miről álmodoztam/ s azt is, ki érti meg. / És nem sejthetem, mikor lesz elég ok / előkotorni azt a kartotékot, / mely jogom sérti meg.
És mit írhatna a huszonegyedik század József Attilája, ha számba is alig vehető, mindenféle igazolvány, számlaszám, banki PIN-kódok és időhöz kötött, változtatható kódok, digitális ujj- és arcfelismerők, különböző lecserélhető jelszavak, kitörölhetetlen és mindörökre megőrizhető digitális lábnyomok, és egyáltalán, az információs korszak körülményei között élne, amely látszatra ugyan szabaddá tesz, de mégis ezernyi meg ezernyi szállal láncol magához, a lehetőségek és a kötelezettségek között pedig gyakran még saját otthonodban is gúzsba köt?
Mindez azért jutott eszembe, mert a tegnaptól, július elsejétől, egy újabb igazolvánnyal gazdagodhatunk, amely természetesen letölthető, okostelefonon be is mutatható, akár ki is nyomtatható, hogy újabb választ adjon erre egyszerű kérdésre: ki is vagy te, a vírusjárvány sújtotta világból feltápászkodó emberke? Oltott vagy nem oltott? És ha igen, akkor mivel oltott és mivel nem oltott? Átmentél a fertőzésen vagy nem mentél át? Sikeresen tesztelted magad, vagy sikertelenül? Immár az uniós országok polgárai számára elérhető ugyanis a közös Covid-védettségi igazolás, az úgynevezett digitalis zöld kártya, amelyekhez nagy reményeket fűznek az európai turizmus újraindításában és be kell látnunk, bizony szükség van rá. Akárcsak az újabb ellenőrzésekre, újabb igazoltatásokra, újabb beléptető rendszerekre és csuklóra köthető színes szalagokra, hadd tudják meg, honnan jöttél, meddig maradsz, merre tartasz és ha más nem, legalább egy arctalan szám legyél valamiféle statisztikai nyilvántartásban.
Az én vezérem bensőmből vezérel! / Emberek, nem vadak – / elmék vagyunk! Szivünk, mig vágyat érlel, / nem kartoték-adat. / Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet, / jó szóval oktasd, játszani is engedd / szép, komoly fiadat! – így végződik a József Attila vers, és talán utal arra is, hogy az élet oly gyakran felülírja a megannyira is szépséges és gyönyörűséges irodalmat. Bizony, kartoték adat vagyunk és leszünk, nem a szabadság, hanem a különböző államhatalmi, politikai, gazdasági és társadalmi gépezetek szabnak nekünk rendet és szép, komoly fiaid is csak annyi ideig és csak azzal játszhatnak, ameddig és amivel engedik. Nem önmagad, hanem ők adnak választ a világnak erre a legegyszerűbb és talán mégis a legbonyolultabb kérdésére: ki is vagy te?
Vagy talán mégsem?