Svájc miniszterelnöke, Guy Parmelin szombaton tárgyalt az Európai Bizottság elnöknőjével, Ursula von der Leyennel Svájcnak az Unió alapszerződéséhez való igazodásáról. Már a találkozó előtt nyilvánvaló volt, hogy egyiküknek sem lesz könnyű dolga, hiszen Svájc önnön szuverenitásának olyan elemeihez is ragaszkodik, melyeket az Unió meg szeretne vonni. Ráadásul eltérnek a vélemények a bevándorlás és a svájci munkavállalás esetében is.
Közvetlenül Brüsszelbe való elutazása előtt Guy Parmelin Szjjártó Péter magyar külügyminiszterrel is találkozott. Korántsem véletlenül. A svájci miniszterelnök első kézből szeretett volna értesülni azokról a nehézségekről, melyekkel Magyarországnak független külpolitikája miatt az Unióban szembe kell néznie.
A találkozó után a magyar külügyminiszterrel a legrangosabb svájci lap, a Neue Zürcher Zeitung két újságírója, a neve után ítélve magyar származású Peter Rásonyi és a berni Peter Baumann készített interjút. A riporterek minden, az Unióban Magyarország ellen hangoztatott vádra rákérdeztek. A sajtószabadságtól a korrupcióig, a migránsellenességtől az egyetemi autonómiáig, Soros György Magyarországhoz fűződő viszonyától a kínaiakkal való kokettálásig. Szijjártó, ahogyan azt már megszokhattuk tőle, minden kérdésre naprakészen, talpraesetten és meggyőzően válaszolt. Nem csupán az olvasó, de a riporterek kifejezett örömére is.
A riportot nem célom ismertetni, hiszen annak tartalmi elemeit a rádióhallgató és újságolvasó a legkülönbözőbb forrásokból már ismerheti. Ismétlem, a riporterek egyetlen kényes témát nem hagytak ki, s Szijjártó egyetlen esetben sem tért ki a kérdés elől.
Valóban imponáló volt.
De most nem én szeretnék beszélni, hanem az interjú svájci olvasóit beszéltetném. Az ő véleményük ugyanis mindenképpen beszédesebb. Ők ugyanis valóban tárgyilagosak, ráadásul jobbára művelt, a nemzetközi politikában tájékozott hozzászólások érkeztek.
Werner Moser például nem csak úgy vélte, hogy egy nagyon jó, meggyőzően okos válaszokkal tele interjút olvasott. Szijjártó állásfoglalásait szerinte részleteiben és egészében egy svájci külügyminiszter is megcsodálhatta volna. Különösen, amikor arról volt szó, hogy a tagállamokat megillető szuverenitást az EU-nak minden esetben figyelmesen és tisztelettel kell kezelnie. Egyebek közt azt a megjegyzést is helyeselte, hogy a szerződés pénzügyi vonatkozásait nem lehet ideológiai szempontoknak alárendelni. Ha ez történik, az az Unió egységének súlyos károkat okozhat. S kommentelő végül köszönetet mondott a szerzőknek a tartalmas interjúért.
Egy másik kommentelő csak annyit jegyzett meg: „Ez az ember rokonszenves nekem.”
Ismét egy másik úgy véli, hogy Budapest azt akarja, ami a brexit nyomán tökéletesen magától értetődő: hogy ugyanis a régi tagok új partneri kapcsolatokat létesítsenek a kívülállókkal, és új tagokkal gazdagítsák az államszövetséget. Ez udvariasabb invitáció mint az, mely Brüsszelből érkezik.
Parmelin miniszterelnök brüsszeli tanácskozása végül eredménytelenül végződött. De a svájci fél arról is gondoskodott, hogy a megegyezéshez vezető út továbbra is nyitott maradjon. A továbbiakról Svájcban is megoszlanak a vélemények. A Svájci Néppárt úgy véli, hogy a tárgyalások végképp kudarcba fulladtak. A berni követelések Brüsszel számára nyilvánvalóan elfogadhatatlanok. A Szabaddemokraták és a gazdaság képviselői azonban továbbra is reménykedik benne, hogy az egyeztetések folytatódni fognak. Mindkét fél józanabb elméi számára nyilvánvaló, hogy egy ésszerű megegyezés, melynek az árát – pénzben és ideológiai engedményekben – mindkét félnek meg kell fizetnie, mindkét fél számára hatalmas előnyökkel járhatna.
S bár a svájci médiában is – mint Nyugat-Európa-szerte mindenütt – inkább balliberális nézetek uralkodnak, a Svájc és Magyarország közti stratégiai partnerség az Unió számára is hasznossá válna. Svájc – akárcsak egykor Anglia – valóban Magyarország partnerévé válhatna. Főként ha a közemberek nézőpontja válik uralkodóvá.
Mindenesetre Szijjártó ismét szerzett néhány piros pontot – kis, de a nagy európai ügyek vonatkozásában nagyon is jelentős – országának.