Amint ezzel Csutak István zenész, garabonciás, expolitikus és rendszerkritikus már korábban fenyegetett, románul is megjelentek Markó Béla megzenésített versei. A dalok elérhetők a Spotfy-on, Youtub-on és mindenféle égi és földi csatornán.
A vállalkozásnak két tétje van: sikerül-e a fordításnak visszaadnia Markó Béla verseinek (ön)ironikus játékosságát, áthallásait, utalásait a magyar klasszikusokra (Trelleborg felé fut egy fél fekete eb), illetve be lehet-e törni a román könnyűzenei piacra igényes, elgondolkodtató szöveggel, megférnek-e Markó intellektuális versei olyan slágerek mellett, ahol a szöveg csak töltelék, már-már vakszöveg, ürügy a táncos lábak ritmusos mozgatására.
Nos, ami az első kérdést illeti, ezt a feladatot a fordító Kocsis Francisko a lehetőségekhez képest tökéletesen megoldotta. Markó végletekig finomított, pengeéles mondatai megkapóan hitelesen szólnak Kocsis tolmácsolásában. Egy teljesen más rendszerű és logikájú nyelven is sikerült megőrizni a hangsúlyokat, a versek dinamikáját.
Nem ennyire egyértelműen pozitív tapasztalataink vannak a második kérdést illetően. Csutak István dalai – finoman szólva – nem vezetik a román slágerlistákat, bár egyes dalok már megjelentek, vagy rövidesen meg fognak jelenni egyes román rádiók műsoraiban. Arról, hogy miért ez az óvatosság, hosszan lehetne értekezni. A magyar – román intézményes kulturális kapcsolatok helyzetétől, a román közönség viszonyulásáig a magyar művekhez, nagyon sok mindent el lehetne mondani. Azt hiszem, azonban, hogy Csutak István vállalkozása épp azért fontos, mert más magyar szerzőkkel együtt ő is elkezdte bontogatni az érdektelenségnek azt a falát, amelyet egyesek tudatosan építgetnek, mások pedig közönyösen szemlélnek. E tekintetben Csutak esélyei valamivel jobbak, mint szerzőtársaié, mert Markó Béla közéleti versei éppúgy szólnak a románokhoz is, mint a magyarokhoz. Ahol a politikai párbeszéd megrekedt, épp a kulturális dialógus veheti át terepet.
Korai lenne azonban még mérleget vonni, időt kell adni, hogy ez az izgalmas kísérlet kifejtse a hatását. Mint olyan ember, akinek románul is megjelent néhány könyve, az a tapasztalatom, hogy a visszajelzések az átlagosnál lassabban jönnek, de jönnek. A téglák pedig szép lassan, de elkezdtek kihullni a falból, még akkor is, ha mi (románok és magyarok) még mindig van mibe verjük a fejünket.