Most volt Elekes Ferenc 85-ik születésnapja. A prózaíróé és a költőé. Ezt írta róla Cseke Gábor: „Mindennél távolabb áll Elekestől a nagyotmondás, a szerepjátszás; nem akarja megváltoztatni a világot, amit nem lehet megváltoztatni.” És akkor mit tehet mást? „Be van hintve lóporral” – vagyis csibészkedik, akár prózát ír, akár verset.
Elekes Ferenc kisregényét, Az eltérített felvonó-t olvasva számomra ez nyilvánvalóvá válik. A múlt rendszer utolsó éveiben egyszer Dali Sándorral, az Ifjúmunkás főszerkesztőjével, és Laziccsal – vagyis Lázár Lászlóval, a kulturális rovat és az irodalmi melléklet szerkesztőjével – moziba akartak menni, meg akartak nézni egy valódi filmet, amely a sok szocreál sületlenség mellett véletlenül műsorra került, de már nem lehetett kapni rá jegyet. És akkor Elekes Frici, én már csak így hívnám, azt mondta, de azért menjünk el a moziba. A jegyszedővel pedig közölte: „Körünkben tartózkodik Dali elvtárs”. Mire a jegyszedő intett az őrnek, hogy kísérjék fel őket a páholyba, s vigyenek oda három fotelt, hogy az elvtársak jól érezzék magukat. Persze Frici visszaküldte az egyik fotelt, s kapott helyette egy pótszéket, mert hogy is ülhetne fotelben az elvtársak kísérője. Csibészkedett, csibészkedett – „jól be volt hintve lóporral”. Dali Sándor pedig nézte a filmet, de nem látta – mert állandóan Frici csibészkedésén járt az esze, azt csodálta.
Máskor is csibészkedett Frici. Például akkor, amikor Sepsiszentgyörgyre vitték a Király Károlynak kiutalt fekete autót. Frici példáját követve Lazics is állandóan integetett a fekete autóból a járókelőknek, miként az államfő és a párt főtitkára, Ceaușescu is integetni szokott… Még jó, hogy Daliék eljutottak a fekete autóval Sepsiszentgyörgyre.
Mondanom sem kell, hogy Elekes Ferenc kisregénye jól olvasható. Számtalan rövid és szellemes karcolatból áll. Nem lehet megunni. És a versei sem nehezen emészthető költemények. Most az egyikből idéznénk:
Kompótot eszik a modern költő,
s komputerbe pöttyenti versezetét.
Anyám ludja is úgy tett,
füvet evett,
s az udvarra pöttyentett.
Aztán hozzátette:
Zöldet persze,
Hisz nem volt nagy a tét.
Érzésem szerint Elekes versei – a sok találó metaforával és megszemélyesítéssel együtt – akár rangos, versbe szedett publicisztikának is tekinthetők, és könnyen olvashatók. A Talán az őzek című költemény a falvak kiüresedéséről szól:
Lassan egy nemzet így fogy el,
Néhány öreg, s talán az őzek
nézik félve, nagy szemekkel,
nem marad senki őrizőnek.
És az ítélet sem hiányzik mai világunkról: „kitalált kertben nájlon-alma lóg a körtefán”. Ez az Új családi kör című versében olvasható. Elekes Ferenc kisregényéhez és verseihez ugyancsak könnyen hozzájuthatnak a Wikipedián. Jussanak hozzá!