Megorrolt az Erdélyi Magyar Szövetség kenyéradó gazdájára a Fideszre, a jelenlegi magyar kormánypártra. Az elégedetlenséget az váltotta ki, hogy a magyar kormány olyan prominens képviselői mint Szijjártó Péter külügyminiszter, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes és Potápi Árpád nemzetpolitikai államtitkár arra biztatták a romániai magyarokat, hogy az RMDSZ-re szavazzanak a vasárnapi helyhatósági választásokon. Toró T. Tibor az Erdélyi Magyar Néppárt ügyvezető elnöke szerint komoly stratégiai hiba volt az ahogyan a magyar nemzetpolitika egyes képviselői viszonyulnak a romániai önkormányzati választásokhoz, hogy megkérdőjelezik a többpártrendszer létjogosultságát Erdélyben. „Stratégiai tévedés, felületesség, ha Budapestről úgy látszik, hogy az erdélyi magyar közösség nem engedhet meg magának két pártot” – vélte Toró a Krónika tudósítója szerint. Az EMSZ társelnöke, Mezei János is úgy gondolja, hogy káros az, ha kívülről beleszólnak és befolyásolják a helyhatósági választások eredményét.
El tudom képzelni, hogy mekkora pánik van most a Fidesz székházában. Mert az Európai Unió, az Európai Néppárt folyamatos bírálatai, az Európai Csalás Elleni Hivatal, az OLAF azon vádja, hogy az Európai Unió tagországai közül Magyarországon sinkófálták el messze a legtöbb pénzt a közösségi támogatásokból, kismiska ahhoz képest, hogy Toró T. Tibor felemeli mutatóujját és megdorgálja a magyar kormánypártot. Ennek súlyos következményei lehetnek… persze mindenekelőtt az Erdélyi Magyar Néppártra nézve, amelyik meglehet, hogy utasítást kap: tessék szépen besorolni az RMDSZ-be, mert megvonjuk az apanázst.
A tréfát félretéve az, hogy a magyar kormánypárt teljes mellszélességgel kiállt az RMDSZ mellett, annak a jele, hogy egyrészt az RMDSZ már teljesen behódolt a budapesti kormányzatnak, nincs szükség arra, hogy időnként megmutassák neki a macskát, mármint az újabban Erdélyi Magyar Szövetségbe tömörült zsebpártokat. Másfelől a gesztus azt is jelzi, hogy lejárt a türelmi idő, a Néppárt nem tudott gyökeret verni az erdélyi magyar társadalomban, nem szolgálhatja Budapest érdekeit, ezért rövidesen szanálni fogják, ami amúgy nem jelent politikai megrázkódtatást az erdélyi magyar közéletben, a legtöbben szerintem észre sem fogják venni.
És mintha csak véletlenül történt volna épp ezen a héten – a választások előtt néhány nappal – jelent meg a Transindex nevű hírportálon egy terjedelmesebb interjú Markó Bélával, az RMDSZ volt elnökével, aki – anélkül, hogy konkrétumokat mondana – reagált a jelenségre: „Orrvérzésig ismétlem, olyan helyzetben vagyunk, hogy mi nem rendelhetjük alá magunkat sem magyarországi, sem bukaresti céloknak. Jelen kell lennünk mindenütt – Budapesten, Bukarestben – de ugyanakkor működtetnünk kell a saját intézményrendszerünket, a saját életünket. Nem úgy, hogy elzárkózunk és egy külön bolygón létezünk, mert ez egészen biztosan járhatatlan út” – fejtette ki a volt politikus. A Markó által kijelölt önálló politikai identitás felvállalása, a saját intézményrendszer kiépítése és működtetése helyett a romániai magyar pártok ma abban versenyeznek, hogy ki tudja jobban kiszolgálni a Fidesz érdekeit, ki kap több támogatást és választások előtt kire mutat rá a budapesti porta, mint leghűségesebb vazallusára. Kétes dicsőség hogy a helyhatósági választások előtt ezt a versenyt az RMDSZ nyerte meg, s alig leplezett elégtétellel szemléli, mint hepciáskodik a vesztes.
S miután a Budapesttel szembeni önállóságot már régen és módszeresen felszámolta az RMDSZ, Kelemen Hunor egy laza mozdulattal megtette ezt Bukaresttel szemben is, kiszivárogtatva, hogy a parlamenti választások után az RMDSZ a Nemzeti Liberális Párt mellett fog menetelni. Hogyan is fogalmazott Markó Béla? „De amikor egyenlő távolságot – vagy inkább egyenlő közelséget – emlegettem, akkor nagyon konkrétan arra utaltam, hogy nem kötelezhetjük el magunkat örökre egyetlen párt vagy ideológia mellett Magyarországon. De Romániában sem ideológiai alapon választottunk partnereket, hanem attól függően, hogy miképpen viszonyultak a mi követeléseinkhez vagy általában a közélet reformjához.”