Klaus Johannis tegnapi váratlan kirohanása, amelyben megsértette a magyarokat, és áttételesen minden más hazai kisebbséget  – és így paradox módon önmagát is – majd a Caragiale darabba illő sietség, amellyel a Szenátus visszautasította a Székelyföld autonómiastatútumát az egyik fő témája a mai lapoknak. A vélemények természetesen megoszlanak, de ez a “nemzetiségi kártya” esetében mindig is így volt. Nincs új a nap alatt, mondhatnánk, de: Minek kellett előhúzza Johannis a nemzetiségi kártyát a kabátujjából éppen most? A G4Media újságírója Cristian Pantazi a lehetséges magyarázatokat keresi az államelnök kirohanására, megfigyelve, hogy tegnap volt az egyetlen publikus, és erőteljesen nacionalista megnyilvánulása, amióta Románia elnöke. Johannis korábban elhatárolódott a kilencvenes évek tipikusan és betegesen nacionalista diskurzusától, melynek visszatérő motívuma a nem adjuk el az országot felkiáltás. Sőt, Klaus Werner Johannist, aki elítélte az extrém nacionalizmust többször is inzultálták verbálisan amiatt, hogy ő maga is kisebbségi. Hogy most mégis a nép elé állt és mondott amit mondott – minősíthetetlen stílusban  – annak kettős választási célja van és semmi más. Először is  – írja Cristian Pantazi a G4Mediaban összeállított egy a valósággal párhuzamos napirendet, amelyben az ősellenség, azaz a magyarok szeparatista törekvésein van a hangsúly, ezzel pedig eltereli a figyelmet a valós problémákról: a járványhelyzetről, a gazdasági válságról. Másodsorban növeli a feszültséget elvégre választási év van olyan témával, amely mindig könnyen felfőzi a vizet: a nacionalizmussal és a Székelyföld autonómiatörekvéseivel. Ezidáig, vagyis az elmúlt 30 esztendőben – szinte kivétel nélkül minden politikai párt kijátszotta ezt a kártyát, csak Johannis tartotta magát távol az ilyesmitől. Eddig.  Tény az is, hogy Magyarország az utóbbi öt évben Románia szempontjából rendkívül bosszantó külpolitikát folytat. Orbán Viktor azzal, hogy minden magyar miniszterelnökének nevezi magát már eleve Bukarest tyúkszemére lépett, ugyanakkor az a gazdasági és kulturális támogatás, amit a romániai magyarok évek óta kapnak Magyarországtól szintén bosszantó, nem is beszélve a magyar miniszterelnök  deklarált orosz-barátságáról, amely Moldva Köztársaság szempontjából  és a ismét a román nemzeti érzések és törekvések szempontjából kényes ügy. Ám ezek mind olyan kérdések, amelyeket pontról pontra tisztázni lehetne Magyarországgal, miért aggódik hát az elnök? Amiatt, hogy az erdélyi magyarok számára egyre vonzóbb Budapest politikája? Ez is megoldható lenne, a G4Media.ro két éve kéri ezt: a mindenkori román kormány indítson el egy masszív fejlesztési programot, amellyel jobbá teheti a romániai magyarok életszínvonalát is, különös tekintettel Kovászna és Hargita megyére, ahol az infrastrukturális fejlesztések minimálisak voltak az elmúlt három évtizedben, vagy nem a román állam segítségével valósultak meg. Holott állítólag erősen ragaszkodik ezen területeihez, de 30 éve sem iskolákat, sem kórházakat, sem utakat nem épített Románia a HarKov- enklávban

Miközben az Euronews és számos közép-európai sajtókiadvány szerint rendkívül kelendő a román munkaerő odakint itthon próbálják segíteni a vállalatokat, hogy megtarthassák munkásaikat a válság ideje alatt is. Violeta Alexandru munkaügyi miniszter az Adevărul Live-nak adott interjúban azt mondta, nem tartja kizártnak, hogy a kényszerszabadságra küldött munkavállalók juttatását május 15-e után is folyósítsák „még egy nagyon rövid ideig”, alapvetően azonban a kormánynak az a célja, hogy „ezt a passzív intézkedést egy aktívval helyettesítse” a válság által leginkább érintett területeken. A miniszter szerint ez azt jelentené, hogy bizonyos ágazatok esetében átvállalnák az alkalmazottak bérköltségeinek egy részét. Az elején jelentősebb lenne a támogatás, majd amint a vállalatoknak sikerül újraindítaniuk a tevékenységüket, fokozatosan csökkenne. „Azok a cégek, amelyek egyből újraindítják a munkát, vélhetően egyfajta támogatásban részesülnek majd, azok pedig, amelyeknél fokozatosan indul újra a tevékenység, ennek a lassúbb ütemnek megfelelő támogatásban részesülnek.A miniszter az interjúban elmondta, annak reményben fordítottak nagyobb hangsúlyt a kényszerszabadságra a klasszikus munkanélküliség helyett, hogy a munkáltatók megőrzik a munkahelyeket. Ugyanakkor a kormány mérlegeli a munkanélküli-segély összegének emelését is – nyilatkozta az Adevarul Live-nak, amelyet a mai Háromszék napilap is idéz.