Ki tudja hányszor írjuk le ezt minduntalan? Hosszú folyamatról van szó, amihez hasonló a fejlett világ sok országában tapasztalható, s még aggasztóbbá válik más jelenségek, például a fenyegető klímakatasztrófa vagy a menekültkérdés összefüggésében.
Régóta fogy a magyar, tudjuk, az anyaországban is, a határain túl is. Akár említeni is közhelynek tűnhet, s nem is említeném, ha újabb adatok nem tennék aktuálissá a róla való elmélkedést. Nem mintha bármilyen elmélkedés segíthetne a helyzeten, kihatna a magyar kormány demográfiai politikájára.
De mondanék akár hangzatosan nemzetstratégiát is, hiszen amint a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) közleményében olvasható, „már a tavalyi népességcsökkenés is az elmúlt hetven év harmadik legrosszabb adata volt, de azóta a születések száma Magyarországon tovább zuhant, a halálozásoké pedig még nagyobbat nőtt. 2019 első két hónapjában a születések száma 5,1 százalékkal kevesebb, a halálozásoké 11 százalékkal több volt, mint 2018 azonos időszakában”. Megrendítő mérleg, különösen ha hozzávesszük, hogy rengeteg magyar fiatalnak úgyszólván életcélja elhagyni a hazáját, és sokan el is fogják, brexit ide vagy oda.
Kár azon töprengeni, hogy milyen kapcsolat van a népességcsökkenés és a nemzetstratégia között, de tény, hogy az ez év elején született jóval kevesebb gyermek épp akkortájt fogant, amikor tavaly tavasszal Orbán Viktor bejelentette „szövetségét” a magyar nőkkel, amelyet – értsd az azt megvalósító családtámogatási és gyermekvállalási kedvet növelő tervet – azonnal nagy lelkesedés övezett. Ma pedig már arról beszélünk, hogy 1949 óta (amióta a KSH évről évre vezeti az adatokat) csupán két év volt, amikor a mostaninál jobban fogyott a népesség, és ennél nagyobb népességcsökkenést utoljára 1999-ben mértek.
A legérdekesebb és legfontosabb kérdés ezzel kapcsolatban a tájékozódni kívánó ember számára ugyanaz, mint a szociológusok, demográfusok számára: mi és ki a felelős a csökkenés ütemének növekedéséért? Érdekes közvéleménykutatást rögtönzött erről az index.hu független portál.
Abból kiindulva, hogy a legtöbb ember a kormány meghirdetett családvédelmi pontjaival szemben inkább azt szeretné, ha az állam a szegények gyermekvállalásáért tenne többet (ugyanis szokásához híven szóbanforgó programjával is inkább a jómódúakat támogatja, ahogyan az egyházi iskolákat is összehasonlíthatatlanul jobban, mint az államiakat), az Index néhány egyszerű okot nevezett meg, különösen arra kérdezve rá, hogy milyen, a gyermekvállalást is befolyásoló elgondolások élnek a magyar társadalomban a nemi szerepekről.
A válaszok „rangsora” külön elgondolkoztató:
1. A nők a szülés után rosszabb helyzetbe kerülnek a munkaerőpiacon.
2. Az anyagi bizonytalanság miatt nem vállalnak több gyereket a családok.
3. A stabil párkapcsolatok hiánya miatt nincs több gyerek.
4. Gyermekvállalás mellett egy nő nem tudja megvalósítani önmagát, nem tud teljes életet élni.
5. A férfiak nem segítenek eleget, nem vesznek részt eléggé a gyermeknevelésben.
6. A nők nagy része csak a karrierjével és a szórakozással törődik.
A válaszok közt szerepelt az is, hogy „túl nagy divat lett a feminizmus és a női egyenjogúság”. Ebben már felsejlenek összefüggések a reakciós kormánypropaganda és a népességcsökkenés között. Arra a kérdésre, hogy mi a célja a kormány meghirdetett családvédelmi akciótervének, egy előző, átfogóbb felmérés során a következő tipikus válaszok érkeztek:
Ne fogyjon el a magyar…
Sokasodjunk, szaporodjunk…
Ne kelljen bevándorlókat fogadni…
Kampányfogás, elterelés…
Ne menjenek külföldre a magyarok…
Akik jól élnek, még jobban éljenek…
Legyen nyugdíj!
… Itt állunk hát, egyre kevesebben és aggodalmasabban, és nem tudunk egyebet tenni, mint megállapítani szomorúan, hogy fogy a magyar.