Fenyvesi Orsolya volt a Bukaresti Magyar Intézet új irodalmi sorozatának első meghívottja. A havonta egyszer jelenkező rendezvényen fiatal magyar irodalmárok mutatkoznak be a román fővárosban. Fenyvesi Orsolyának eddig két önálló verskötete jelent meg Tükrök állatai, illetve Ostrom címmel, de a harmadik könyve is kiadásra vár ? árulta el adásunknak a magyarországi költő, műfordító és szerkesztő, aki két költeményét (Amikor oly közel, Ne csinálj magadnak ehető képet) is felolvasta számunkra.

 

120 éve, 1897. szeptember 19-én született Tamási Áron. Az évforduló alkalmából az író Csalóka szivárvány című színművével nyitja az új évadot október 6-án Csíkszereda önkormányzati színháza, a Csíki Játékszín. A kétfelvonásos filozofikus színmű arra figyelmeztet, hogy a sorsával elégedetlen ember elveszítheti önazonosságát és lelki egyensúlyát. Az előadásban Tibád Zsuzsanna szerepét Sándor Anna színművész alakítja. A darabot Parszka Miklós, a Csíki Játékszín igazgatója rendezte ? tudhatjuk meg Biró István hangképes összeállításából.

Fenyvesi Orsolya: Ne csinálj magadnak ehető képet

Értem én, Uram (?Kivel beszélsz??
?Csak magamban.?), hogy kóstolgatnom
csak a te tested illenék,
de mit tehetnék, ha szembe jön velem egy cukrászda,
és felkínálja életem
nagy esélyét: arcképemet
ehető ostyára képzeli (kinyomtatja).

Nem az utánzás-e a hízelgés legőszintébb formája?
És ha dörgölőzöm, az kedvedre való,
mert neked, Uram, nincs szagod.

Annyi képed sincs, mint nekem. Örökkévalóság
ide vagy oda, én legalább kiválaszthattam, hogy
tizenhét éves kori fotóm kerüljön az ostyára.
Akkor már tudtam, hogy nem maradok sokáig veled.
Minden reggel tegnapi önmagam másolataként
ébredek meg.

Az ostyához torta is tartozott,
a torta pedig megkívánta a vendégeket. Én a tortának
nem mondok nemet, Uram. Sőt, rögzítem a nagy zabát
videokamerával, nevezzük időnek.

Nem voltak elegen, Uram, de mások
sosincsenek elegen. Tartottam tőle, hogy így is
túl hamar betelnek velem. Szokás szerint
belőled indultam ki. Ahogy körbeülték az asztalt,
bevonultam az arcmásommal díszített ?
nem győzöm hangsúlyozni ? tortával,
és mindenkinek vágtam egy szeletet.

Megették az utolsó morzsáig, mert
néztem őket, de a felvételen jól látszik,
hogy közben rettentő kínosan érezték magukat.

Tehát az utolsó morzsáig élek.