Idén nagykedden ünnepeljük a Magyar Költészet Napját. Adásunkban, az alkalomhoz illően, bejátsszuk Markó Béla Passiójáték című szonettekoszorúját a szerző felolvasásában. Műsorunkat Johann Sebastian Bach Máté passiójával illusztráljuk.
Markó Béla: Passiójáték
15.
(mesterszonett)
Csorog a fény a megnyílt koponyából,
de lassan-lassan úgyis feltelik
a saját árnyékával reggelig,
s kilép a lélek régi otthonából,
hiszen sötét lesz bent talán örökre,
mint egy fekete lyukban, egybegyűl
ismét a vér, genny, nyál, könny legbelül,
s kint száraz minden, sodródik zörögve
kihúzott fogként egyszülött fiad,
s ez sem te vagy, hát akkor te ki vagy,
se láb, se kéz, se száj, se szem, se homlok,
mert egytől egyig szétválasztható,
s mind fáj ugyan, mégsem vállalható
a test, amely olyan könnyen lebomlott.
Markó Béla Passiójáték című szonettekoszorúját Részegh Botond képzőművész fejsorozatához írta 2014-ben. A hangfelvételt 2016. május 5-én készítettük a csíkszeredai Új Kriterion Galériában.