Ma délután, néhány percig, arra kérem a kedves hallgatókat, hogy kalandozzanak el velem a nemzetközi fotóművészet útjain, és mint néhány mondat után kiderül, nem véletlenül. De hadd kezdjem egy betűszóval: FIAP. Nos, ez nem más, mint a Nemzetközi Fotóművészeti Szövetség, amely 1946-ban alakult meg belga, holland, olasz, portugál és svájci országos fotószövetségek részvételével, és jelenleg több mint kilencven ország a tagja. A FIAP többféle minősítést is ad az országos szövetségeken keresztül belépett egyéni tagoknak, de roppant szigorú kritériumok alapján. A FIAP művésze minősítés, az úgynevezett AFIAP megszerzésének feltétele például egy év alatti sikeres részvétel legkevesebb nyolc különböző országban megtartott, 15 FIAP nemzetközi szalonon. Az AFIAP-ot, úgyszintén szigorú kritériumok és nemzetközi birálóbizottságok döntése alapján, az EFIAP követi, ez magyarul a FIAP kiválósága minősítést jelenti, ennek pedig léteznek bronz, ezüst, arany és platina fokozatai, majd az MFIAP, azaz a FIAP mestere minősítés zárja a sort. Nos, Romániában egyetlen fotóművész járta végig a teljes utat, és jutott fel a fotóművészeti piramis oly nehezen elérhető csúcsára, az év elején ugyanis a Nemzetközi Fotóművészeti Szövetség a dél-koreai Szöulban a csíkszeredai Balási Csabának ítélte oda az MFIAP, azaz a FIAP Mestere címet. A hatvan éves művész, születésnapi kiállításon, holnap este mutatja be Csíkszeredában a nagyközönségnek azt a Téli rege című sorozatát, amiért ezt a címet megkapta, és a fotókedvelők ízelítőt kaphatnak abból, hogy a nap mint nap ránk zuhanó fényképáradatban mit is jelent a minőség. A nem szokványos méretű fotók egyértelműen igazolják, hogy milyen csodálatos látvány fakad abból, amikor két nagyszerű alkotó, a természet és az igazi fotós egymásra talál. A természet a maga hosszas és kiszámíthatatlan munkájával olyan lenyűgöző alkotásokat teremt, amelyek rejtve maradnának, ha az érzékeny fotóművész sok-sok utánajárással és tökéletes technikával nem fürkészné titkaikat, ha ugyanez a fotóművész nem alakítaná át ezeket az üzeneteket olyan jelképekké, amelyek legalább így beépülhetnek valamennyiünk emberi világába. Az éppen tűnőben levő tél Balási Csaba fotói által üzen a méltóságról, az egyetemességről, az időtlenségről, arról a világról, ahol a mi emberi szavaink még csak meg sem közelítik a hókristályok tökéletességét, a formák és fények egyensúlyát, és így mindannyian rádöbbenhetünk a véges és a végtelen találkozásának megrázó és felejthetetlen élményére.
A hatvanéves Balási Csaba kisiskolás korában jegyezte el magát a fényképezőgéppel, több évtizedes tevékenysége során végigfotózta a legkisebb székelyföldi falvakat ugyanúgy, mint a világ számos nagyvárosát, és nem csupán a technikával való állandó lépéstartása, sajátos látásmódú művészete, hanem kapcsolatteremtő képessége, a folyamatos közösségépítés, a más pályatársak önzetlen segítése jellemzi munkáját. Így vált a romániai és magyar fotográfia olyan meghatározó személyiségévé, aki gondozza elődeinek a hagyatékát, aki segít kortársainak a szakmai elismertetésben, aki nemzetközi zsűrik elismert tagja, aki többek között az egyre nagyobb hatósugarú székelyföldi fotóbiennálék egyik alapítója és számos hazai képzőművészeti alkotótábor éles szemű krónikása.
Az Értől az Óceánig. Adyt szokták idézni, amikor egy kis településről valaki eljut a világhírnévig. Nos, Balási Csabával, Románia egyetlen FIAP mesterével most ez történt. És nem akárhogyan, hanem kimondottan nemzetközi versenyhelyzetben. És ez a hitelesség igazi ismérve, hiszen nem az öndicsérgetés, hanem a megmérettetés teremti meg és őrzi az értékeket.