Kedves hallgatóim, megpróbálok úgy eltávolodni kissé a napjaink konkrét politikai eseményeitől, hogy mégis a közelükben maradjak, ráadásul egy még ingoványosabb talajon.
Elöljáróban annyit, nem először mondom, hogy akár a szavazó-, akár a tüntetőtáborokat nézzük, és akárhogyan is vesszük, jelenleg Romániában a valódi hatalmi harc két nagy erő, a kormányoldalt képviselő parlament és kormány, valamint a korrupcióellenes harcot a zászlójára tűző, az erőszervezetekkel (vádhatósággal és titkosszolgálatokkal) szoros egységben működő igazságszolgáltatás között folyik. Az első tábor a népakarat kifejeződése: a választások által legitimált törvényhozás és végrehajtás ? a második a kinevezetteké, akiket gyakorlatilag senki sem von felelősségre. A legnagyobb legitimitással bíró megválasztott állami méltóság, az államelnök, aki elvben a végrehajtó hatalom része, és akinek feladata a közvetítés és az őrködés az államhatalmi ágak függetlensége és egyensúlya fölött, ebben a harcban az utóbbi táborhoz csatlakozott.
A táborok erős polarizáltsága és radikalizálódása, a lakosság megosztottsága tovább erősíti a látszatot, hogy a korruptak, a korrupció csak vagy főleg a kormányoldalon van, az ellene való harc pedig csak vagy főleg a másik oldal előjoga és feladata. Közben az állandóan ?pönálisokról? beszélő államelnök ellen több, konkrétabb és nyilvánvalóbb korrupciós vád fogalmazódott meg, mint a jelenlegi kormánykoalíció bármelyik vezetője ellen ? más kérdés, hogy a megalapozott gyanúk sem voltak képesek megakadályozni, hogy a ?háttérhatalom? az ország élére emelje őt.
Kedves hallgatóim, bevallom, számomra az utóbbi hetek egyik legkellemesebb meglepetését az RMDSZ-nek és elnökének a kiállásai jelentették ebben a kérdésben. A kormány súlyos hibáit, az amúgy nem alkotmányellenesen meghozott 13-as rendelet átlátszó alattomossságát és esetleges ostoba hátsó gondolatait nem kímélve, ugyanakkor váratlan keménységgel arra a sokkal nehezebben korrigálható veszélyre hívták fel a figyelmet, amit a jogállamiság megsértése, az okkult erők működése (és igen, azok korrupciója!) jelent az ország, mindnyájunk számára. Ez a fő felismerés, mint mondtam, abban áll, hogy a súlyos tét jelenleg ? akár a népakarat újabb eltérítésének kísérletéig elmenően ? a választottak és a magának politikai szerepet vindikáló ?binom? (DNA + SRI) közötti harc kimenetele. Ennek a harcnak az eszközeiről most ne beszéljünk, csak megjegyzem, hogy jóakaratú embereket is eszközzé tehet a propaganda, a manipuláció, de akár a radikálisan előítéletes politikai opció, indulat ? mindkét oldalon.
Közbevetném: a hamis statisztikáktól sem visszariadó, szelektív korrupcióellenes kampány miatt Romániát jóideje sokan az Európai Unió legkorruptabb országának tartják, holott pontosan egy szinten van Magyarországgal és Olaszországgal: a huszonnyolcból a huszonötödik hely tájékán. Derűsen biztatom önöket arra, hogy ezt az adatot, vagy pedig mondjuk a kormányrendeletekkel való kormányzás helyzetét a két országban, Romániában és Magyarországon alapul véve, képzeljék el, mekkora kellene hogy legyen egy bukarestihez hasonló indítékú korrupcióellenes tüntetés Budapesten, piros-fehér-zöld megvilágításban.
S ha már itt tartunk, vegyük észre a véleményazonosságot a hangsúlyosan jobboldali Fidesz és a román szociáldemokraták, a PSD között például a multinacionális cégek agresszív adópolitikája vagy a Soros György finanszírozta civil szervezetek tevékenysége kérdésében. Létezik, hogy ez a ?közös nevező? odaát jó, itt pedig rossz és kifogásolható? Ha Orbánék szidják Sorost gőzerővel, az oké ? ha Dragneáék mérsékeleten, az ?vörös pestis??
Amúgy ez az aggastyán, a popperi nyitott társadalom legismertebb híve és évtizedek óta legaktívabb támogatója szemmel láthatóan nem áll jól Kelet-Európában (sem), ha vádak érik a legjobboldalibb és a legszociálliberálisabb kormányzat részéről is. Persze vannak különbségek: Magyarországon a hatalom egységes és megingathatatlannak látszik, Romániában ugyancsak megosztott, lásd fennebb. Létezik, hogy ezek még vagy már nem is olyan demokratikus nyitott társadalmak, és mindinkább Oroszország és Törökország társaságában lehet őket emlegetni pont a jogállamiság állapota miatt? Erre volt jó Soros György segítsége? ? hogy a nyomorúságos kelet-európai országok pont az illiberalizmusban egyesüljenek?