A PADIF tizennyolcadik kiadását láthattuk. Tizenyolc éve létezik ? kihagyások nélkül ? a Partiumi Diákszínjátszó Fesztivál. Idáig 37o csoport vett részt rajta; és 6o34 diák ? egy kisvároshoz elegendő társaság, ha hozzászámítjuk a szülőket is, a tanárokat is, mindazokat, akik lehetővé tették, hogy ez a nagy sereg diák színházzal foglalkozzék, egy művészethez való közeledésben élje ki a szórakozás, a megmutatkozás iránti vágyát; a színházat kedvelő és művelő diáktársaival való találkozást, ismerkedést? Hadd, ne soroljuk, mire jó a PADIF.
Az idei kiadás nagy érdekessége ? és különleges értéke! -, hogy magukat a diákokat láthattuk, és megjelenésükből az ő véleményüket, az ő meglátásaikat olvashattuk ki. Azt, amit magukról vélnek, meg a szüleikről, a tanáraikról meg a környező világról. A mai Döbrögiről, akit zsarnok politikus, polgármester színében jelentetnek meg. De nemcsak vele van baj. Az anya ordít és iszik. Az énekes leesik a színpadról. A fiú rosszul lesz a zsarnok megnyilvánulásaitól ? ez az igazi verés, amit Matyinak meg kell torolnia! A polgármester azt mondja: ?Nekem senki sem mondhat nemet!? Aztán megkapja ő is az első verést: Matyi táncos lábemelgetéssel veri a politikust ? és bejön az első nyíltszíni taps! A második veréshez a vénasszonyok tartják a díszletet. A harmadik verés ? ami, hangsúlyozom: nem erőszakoskodás, hanem lábat emelgető tánc – már valóságos népünnepély? Aztán az előadás végén a polgármester kilép a tolókocsiból és beszédet mond ? vagyis marad minden, ahogy volt. Hogy a Ludas Matyi így nézzen ki, s hogy ezt el is fogadjuk! ? márpedig a nyíltszíni taps is bizonyítja, hogy elfogadtuk -, ahhoz kellett egy jó dramaturg is, kellett egy a gyermekeket játékra buzdító és játszani hagyó tanár meg rendező is. Most a PADIF-on hasonló játékot láthattunk Gárdonyi Géza, Karinthy Frigyes vagy Illyés Gyula művének, ez esetben a Tűvétevők-nek a színrevitelénél is ? ami nem kicsi dolog! A diákok keveset beszéltek, de sokat játszottak ? és a játékhoz erős csapatokat formáltak; csak szigorúan indokoltan szólóztak. Csapatjátékkal sok olyasmit mutattak meg, amire egyénileg lehet, hogy képtelenek vagy felkészületlenek lettek volna?
És vannak momentumok, amelyeket nem tudok feledni. Például az utcaseprő álmodozik, ringatja magát, teljesen átmegy nőbe; közben a seprűt is mozgatja, de nem seper ? meg sem érinti az utat belepő leveleket. Most csak ezt idézem? És neveket sem mondok, mert hosszú lenne a lista.
Isten éltessen, PADIF! ? még 18 évig, legalább.