A múlt hét végén, a PADIF mostani ? vagyis XVII-ik ? kiadásán az általános iskolások előadásai jelentették a meglepetést. A kisiskolások is mostmár önmagukat ? gondjaikat, érzéseiket, szorongásaikat ? hozták a PADIF-ra, a Párciumi Diákszínjátszó Fesztiválra, Szilágycsehbe. Nem pedig a háziolvasmányok jólnevelt felmondását ? amire a gimnazisták szereplése a régebbiekben szorítkozott. A Kézdivásárhelyi Nagy Mózes Diákszínpad előadásán, például, azt láthattuk, hogy az anya észre sem veszi gyermekét. Állandóan csak a maga gondjaival, szolgálati teendőivel és önmagával van elfoglalva ? s örökké türelmetlen. Nagyon fáj ez a gyermeknek. Azért játszik felnőttet, hogy szabaduljon a rossz érzéstől. Az előadás első díjat nyert ? így méltányolták a diákok őszinteségét.
A Gernyeszegi Kópék A fenyőfa meséjét játszodták ? Andersen után szabadon -, azt emelve ki belőle, hogy az óvodások, kisiskolások mind felnőttek szeretnének lenni. A mesebeli kis fenyő nem boldog, mert a favágók rá sem néznek. Mindig csak a nagy fák érdeklik őket. Aztán a kis fenyő is megnő ? és hol a boldogság? Meglátják, kivágják, tűzre teszik, füstté válik… Hát ezért kellett felnőni?
A kisiskolások számonkérik a sorsukat ? a felnőttektől. Ez a nagy újdonsága az idén a PADIF-nak.
Jó lenne, ha a PADIF kimozdulna Szilágycsehből, és az ott látott jó előadások valahogy eljutnának más romániai magyar kulturális központokba is. Erre szolgálna a PADIF-karaván, amelyen a díjat nyert előadások utazhatnának más régiókba: Biharba, Bánságba, a Székelyföldre, Belső-Erdélybe. Terjesztenék a kórt: a diákszínjátszás szeretetét, megbecsülését. Hátha még mások is kedvet kapnának hozzá!
Jó lenne az is, ha felvétel készülne az arra érdemes előadásokról, és felkerülne az Internetre.
A szilágycsehiek előadását látva ? egy mai vajdasági magyar színdarabot játszodtak nagy átéléssel és érdekfeszítően ? felmerült bennem a kérdés: miért ne láthatnánk a PADIF-on egy-egy ősbemutatót is? Annyi új hazai magyar dráma fekszik papírsírban. S ha a színházainkat nem érdeklik ezek a drámák, ezek a nagyon isaktuális kérdésekkel foglalkozó színdarabok, akkor vegyék kézbe azokat a diákszínjátszók. Megtehetik, ha már ennyire emancipálódtak.