Mint már említettük, a NETA jelenleg a legátfogóbb színházi társulás Európában ? 67 színház vesz benne részt, 19 országból: a balkáni államok mindenike, plusz Oroszország és Olaszország is tagja egy-egy társulattal. Az egyesület tíz éve létezik, de eddig még nem volt fesztiválja. Most a Bukaresti Nemzeti Színház kezdeményezésére összejött ez is. Augusztus végén és szeptember elején 13 előadást láthattunk ? tíz országból ? a Bukaresti Nemzeti Színház színpadán. Ezek az előadások élő színházat hoztak, megmutatva korunk jellegzetességeit: az erőszak és a feszültségek eluralkodását az emberi kapcsolatokban. A múltba és a nemes szimbólumokba való kapaszkodást, mint általánosult pótcselekvést ? nemes kibúvót a gondok tisztességes megoldása alól. A felelősség állandó átruházását másra. Ezekről azt hittük, hogy ősi balkáni szokások. A darabokból és az előadásokból viszont kiderült, hogy máshol is így van. Ezt művelik világszerte. Jól példázza ezt a Bukarestben látott két ősbemutató, amelyek a NETÁ-ba szerveződött társulatok közös produkciói.
Az első: a Jószerencsét, Noszferátu! ? egy lélegzetelállító képtelenséget mutat be. Azt, hogy egy kislány számára a halálos betegség, az epilepszia Dravet-kór nevű változata jelenti a normalitást. Ő e szőrnyű betegség ellenére is tisztább és egészségesebb mint az őt körülvevő világ. Ez különösen az apjával való összehasonlításból derül ki. A leányka apja befutott író ? és kisszerű szélhámos, gyilkos, alkoholista. A végtelen önzés és magánakvalóság megtestesülése. Az előadás végén kiderül, hogy tulajdonképpen ő a címben emlegetett Noszferátu ? ami beszélő név: azt jelenti, hogy Vámpir. Nagyon balkánian hangzik, de eredetét tekintve nyugatabbra kell menni: Rómába, a nesuferitu és a necuratu kifejezések forrásvidékére. Hát nem érdekes?
A másik nemzetközi színházi ősbemutató pedig kivezető utat keres a mai önpusztító, gyilkos világból. Az előadás címe: Cirill és Metód, kik vagytok ti? ? jelzi a keresés irányát. Mert ők ?a szereteten alapuló civilizációt és az egység utáni vágyakozást jelentik ma is, ami talán kiút lehet a pusztítás és a pénzhajsza mostani világából. Az előadás meggyőzően illusztrálja ezt, bár nem teszi hihetővé. Mert ahhoz művelni is kellene a szeretetet és az emberi egységet. Ez pedig sajnos távol áll a mai világtól. És a színpadon sem jön össze.