Örömhírről számolhatunk be: minden jel szerint rövidesen pont kerül az adótörvénykönyv körüli vita végére: születőben a konszenzus, amely mindenkit boldoggá tesz.
Úgy tűnik, az ellenzék akarata, de most ne soroljuk ide az RMDSZ-t, hanem mondjuk így: az újliberálisok akarata érvényesül, és az áfa a jelenlegi 24 százalékról nem 19 százalékra, hanem 20 százalékra mérséklődik. Legalábbis amikor a gondolataimat papírra vetem, ez körvonalazódik ? érvényesül tehát a kérdés újratárgyalását szorgalmazó ellenzék óhaja.
A dolognak az ő szempontjukból egyetlen szépséghibája van, nevezetesen az, hogy a Victor Ponta vezette kormány eredetileg pont ezt a 20 százalékot akarta bevezetni ? és maguk az újliberálisok követelték az általános forgalmi adó további egy ponttal, 19 százalékosra történő csökkentését. Már a programjukban ez szerepelt, a miniszterelnök engedett a kérésüknek, így célozta meg a kormány végül a 19 százalékot.
Tehát mondhatni az újliberálisok megfúrták a saját eredeti javaslatukat, szavazatukat, programjukat, és most már ők akarnak 20 százalékot. Megfúrták? Jaj, de csúnya szó! Mondjuk inkább másképp: a PNL győzelmet aratott ? önmaga fölött. Ez a párt (vagyis a PDL/PNL néppárti kombináció) mindig képes szembefordulni korábbi elveivel, terveivel, döntéseivel, mindig képes ilyen győzelmekre.
No de mi történik, ha az egyeztetések, majd a jövő heti rendkívüli parlamenti ülésszak után mégis marad a 19 ? az egy híján húsz ? százalék? Nos, az újliberálisok akkor is elmondhatják, hogy győztek, hiszen ők ezt javasolták eleve. Ugyanakkor a kormány is örülhet, hiszen végül is ő terjesztette elő és az ő többségével szavazta meg a parlament, mielőtt az óvatos államelnök visszaküldte. Emlékeztetek, hogy az RMDSZ a 19 százalékhoz ragaszkodik (persze óvatosabb kísérőintézkedések mellett), abból az egyszerű szokásából kiindulva, hogy amit egyszer megszavazott, amire tehát úgymond a szavát adta, azt nem szívesen másítja meg…
Mindent összevéve, mint leplezetlen örömmel megállapítám: mindenki elégedett lehet, győzött a mindenféle szabadságokról és vakációkról visszatérő vezető politikusok bölcsessége, kompromisszumkészsége, az államhatalmi ágak kooperációja, a józanész, a kedvező csillagállás és így tovább. A nép is boldog lehet, mert több jut a pénztárcába és a gyomorba, ámen.
Hanem történt még egy győzelem a múlt héten, és attól már jóval kevésbé vagyok boldog. S ha már az államhatalmi ágak szóba kerültek, ezt a győzelmet az igazságszolgáltatás aratta. Emlékeznek a Rarinca-ügyre? A hölgyre, Mariana Rarincára, akit maga a legfelsőbb bíróság elnöke, az érdemdús Livia Stanciu perelt be zsarolásért, és aki több mint hat hónapot töltött vizsgálati fogságban, mint kiderült teljesen igazságtalanul, ugyanis később, fellebbezésére jogerősen felmentették a vádak alól?… Azért mentették fel, mert nem zsarolt, legfeljebb visszakérte a saját pénzét, és olyan összegről van szó, ami nem tette volna indokolttá a korrupcióellenes ügyészség beavatkozását.
Nos, most a rettegett DNA úgynevezett semmiségi folyamodványt terjesztett elő, Mariana Rarinca perét újratárgyalják. Ismét megelőlegezem a végkifejletet: a Mariana Rarincát felmentő bírósági ítéletről ki fog derülni, hogy helytelen volt, tehát a hölgy mégsem ártatlanul és ?dédzsábá? ült hat hónapot.
Ezzel ez a történet véget is ér majd, de engem ebben az ügyben kezdettől fogva nem hagy nyugodni valami. Ez pedig a híres jogvédők, a civil társadalom és a sajtó cinkos hallgatása. S ha erről a cinkosságról már beszéltem, most a végtelenségig felháborít egyes szakmatárs kollégáim öröme a DNA új akciója, a perújrafelvétel hallatán.
Ezek az emberek annak örülnek, hogy beindul a bírói hatalom legmagasabb képviselője által megtestesített gépezet egy egyszerű, eszköztelen ember ellen. Ismétlem: egyik oldalon a teljes hatalom, a maga ellenőrizetlen és korlátozhatatlan hatalmával ? a másik oldalon a kisember, akivel a hatalom bármit megtehet. Persze nem vagyunk naivak, olvastuk Franz Kafka regényeit… mindez sok helyen van így.
De vannak emberek, akik ebben az ügyben nem a kisember, hanem a hatalmi gépezet oldalán állnak. Akik majd örülnek Mariana Rarinca bajának, amikor a felmentését visszacsinálják. Ez nem fér a fejembe. Hiszen mi is kisemberek vagyunk, bármelyikünkkel történhet igazságtalanság!