Örvendetesen aktív az Állami Zsidó Színház. Júniusban két bemutatót is tartott ? egy hónap alatt. Sőt, egy hétig vendégszerepelt az Amerikai Egyesült Államokban ? tartva ezáltal a kapcsolatot a Romániából elszármazott zsidókkal. Folytatva a hagyományt ? amit folytatni is kell! Mert nagyon kevés zsidó színház van világszerte. Kötelességét teljesíti.
A legutóbbi bemutató ? A brooklyni fiú ? kiváltképpen alkalmas a szórványban élő zsidók sorsának boncolgatására. Donald Margulies darabjában egy sikerre vergődött fiatal zsidó író egyéniségének a széthullását láthatjuk. Miután új regényével a best-seller lista 11. helyére avanzsált, azt hiszi, mostmár minden kijár neki minden: tisztelet, hódolat, ki kell őt szolgálnia mindenkinek. De hamarosan kiderül, hogy szó sincs erről. A kórházban fekvő, súlyos beteg apja ? egy new-yorki cipőárus – már nincs abban a helyzetben, hogy meghatódjék fia sikere láttán. Ő már csak ilyen ? sosem volt jó olvasó, és most pedig a halálra készül, történetesen. Csodálatos, lélegzetfinom előadásban láthatjuk ezt az egyéniségét még a halál árnyékában is megőrző apát ? Andrei Finţi alakításában.
A többi szereplő közös betegsége az egocentrizmus. Mind kiderül: halálos betegség ez. A főhős, a nagymenő regényíró nem tud szót érteni, nem tud lelkileg közeledni sem a méltatlanul elhanyagolt feleségéhez, sem a volt iskolatársához, sem pedig az írói trófeákat gyűjtő, nagyszájú és szemtelen, de nagyon is naív diáklányhoz. Nem veszi észre, hogy a diáklány rámenősködik ? behatol az író szállodai szobájába, de csupán azért, hogy szerezzen egy autogrammot, amivel eldicsekedhet. Semmiképp sem azért megy oda, hogy ott a híres író megerőszakolja őt. Ami viszont megtörténik.
Aztán következnek a csapások ? a nagy egocentrizmus méltó jutalma. Meghal az író apja ? legfeljebb kísértetként láthatjuk újra. Elhagyja a nagymenőt a felesége ? ő is író, és nem akarja befutott társát kiszolgálni. A filmgyár, amely megvásárolta forgatásra a regényt, teljesen kiheréli azt. Mit tehet még ezek után a híres író? Előszedi az apja által gondosan elrejtett italokat, és alkoholistává válik. Teljesen beszámíthatatlan lesz.
A történet kristálytisztán bontakozik ki előttünk ? és ez nemcsak a rendezőnek, Cristi Juncunak köszönhető, hanem az erőteljes tehetségről, valódi művészi igényességről árulkodó fiatal színészeknek ? a főszerepet játszo Tudor Aaron Istodornak, de a többieknek is. Akikről hallani fogunk még, és nem is egyszer, a közeljövőben. Itt most csak Marius Călugăriţát említeném, akitől erős kabinetalakítások várhatók. De a többiek is, mind-mind tudják, hol a helyük bármely színpadi helyzetben.