A Bukaresti Rádió eleinte fél órát, majd két órát sugárzott naponta, aztán 1987 óta napi 60 perc lett az antennaideje. Az 1989-es változások után az adás főszerkesztői azon munkálkodtak, hogy jelentős és átfogó tudósítói hálózatot építsenek ki. Ezt a 2000-es évek derekán levágta a rádió vezetősége. Miért?

– Ami a műsoridőt illeti, két óra akkor volt, amikor az 1956-os forradalom volt Magyarországon. Egyértemű, akkor az volt a cél, hogy ellensúlyozzák az onnan érkező híreket. Egyébként ez az egy úra, úgy látszik, hogy állandónak tekinthető. Ami a tudósítói hálózatot illeti, szívfájdalommal mondom, hogy sajnos, erről nagyrészt le kellett mondanunk. Most már egyetlen tudósítóra apadt az állomány, és még esetenként, néha-néha kapunk anyagokat másoktól is. De tulajdonképpen csak egy emberre számíthatunk. Ez nagyon nagy baj azért is, mert nem lehetünk ott minden erdélyi rendezvényen. S nyilván a legfontosabb magyar vonatkozású események nem Bukarestben történnek, hanem Moarosvásárhelyen, Kolozsváron, Nagyváradon, Nagybányán, stb. Ezekről pedig csak másodkézből értesülünk. Túl azon, hogy ennek anyagi vonzata is van, és a rádió jelenlegi lehetőségeit ez meghaladja, másról is szó van. Én azt hiszem, hogy egy olyan stratégia vagy olyan rádió-politika lett meghatározva a közszolgálati rádióban, ami a tudósítók leépítését eredményezte. Nemcsak minket sújt ez az áldatlan állapot, hanem tulajdonképpen valamennyi szerkesztőséget. Most ezen próbálunk segíteni. A kolozsvári, a marosvásárhelyi és a bukaresti magyar szerkesztőség vezetői beadtunk a Román Rádió vezetőségéhez egy folyamodványt, amelyben azt kértük, hogy a még meglévő tudósítókat mindenki használhassa. Tehát, hogy egy fajta közös vagyonnak tekintsük a tudósítókat, és akinek szüksége van rájuk azok, használhassák a Kolozsváron, Marosvásárhelyen, illetve nálunk dolgozó tudósítókat. Ezen felül pedig azt is kértük, hogy három megyében ? Szeben, Beszterece és Fehér megyében, ahol egyáltalán nincs tudósítója egyik szerkesztőségnek sem, ott legalább egy-egy tudósító lehessen. Ennek a költségei nyilván meglesznek, és némi bizakodással mondom, hogy a rádió vezetése nem zárkózott el a kérésünk teljesítése elől. Épp a héten vitatjuk meg azt, hogy milyen formában lehet ezeket a szerintem jogos igényeket kielégíteni.
Egy másik érvágás a tudósítói hálózat megsemmisítése mellett az volt, hogy 2013 májusában elvettek tőlünk egy frekvenciát.

Hogyan látod, van-e politikai akarat arra, hogy egy másik frerkvenciát kapjunk az 1323-as helyett?

– Akarat az van, lehetőség annál kevesebb. Itt el kell mondani azt, hogy a marosvásárhelyi kollégák határozott kérése volt, hogy az 1323-as frerkvenciát ők használják. Úgy gondolták, és ezt a rádió vezetése is elfogadta, hogy nagyobb tömeghez jut el így a Marosvásárhelyi Rádió adása. S ennek a döntésnek a következménye ez lett. A rádió vezetése viszont arra koncentrál, hogy a földi sugárzást nemhogy megszüntesse, de ne bővítse, mert az rendkívül költséges. Az általános európai, illetve a világon megmutatkozó tendenciák szerint is a földi sugárzás helyét egyre inkkább a digitális rádiózás veszi át, és ebbe az irányba tapogatózik a Román Rádió is. Én e tekintetben egy kicsit szkeptikus vagyok. Lehet, hogy Norvégiában 2016-tól már megszünik teljesen a földi sugárzás, és még ultrarövid hullámú adók sem lesznek, kizárólag interneten lehet rádiót hallgatni. Lehet, hogy egy olyan országban, mint Norvégia, Dánia vagy Svédország, ahol rendkívül fejlett az információs technológia, ott ez megoldható. De Romániában, különösen vidéken, ahol a hallgatóink zöme van és nem annyira elterjedt az internet, ahol még van egy olyan generáció, amely nem tanult bele az internet használatba, azt hiszem, még korrai lenne ezen gondolkodni. Egy másik lehetőség a műholdas sugárzás lenne, amelynek viszont megint csak az az akadálya, hogy ehhez olyan speciális készülékekre van szükség, amelyek a műholdas adásokat tudják fogni. Vagy pedig a kábelrádió, de ez még gyermekcipőben jár nálunk. Azt hiszem, hogy a kérdést meg akarják oldani, de nem a klasszikus módon, tehát nem úgy, hogy kapunk egy másik frekvenciát. Égyébként van egy másik gondom, ez is egy műszaki kérdés, hogy a Bukaresti Rádió kizárólag középhullámon sugároz. A középhullámú műsorszórás azonban soha nem volt a legjobb minőségű, és most sem az. Ilyen szempontból a digitális sugárzás valóban megoldást jelentene, de ehhez fel kell készülnie a társadalomnak, fel kell készülne a fogyasztóknak. Én tudom, hogy van egy urbánus hallgatói réteg, meg olyan emberek is, akik már a telefonjukon meg a táblagépeiken hallgatnak rádiót, de azért addig amíg a hallgatóink zöme átáll erre a rendszerre, mindenképpen meg kellene oldani a műsorszórást a klasszikus földi sugárzás ezközeivel.