Vélemény

Az utóbbi pár esztendőben azt hittük, hogy Marosvásárhely véres márciusának és Kolozsvár Funar-korszakának hangulata már a múlté, sokunk számára csupán egy rossz emlék. Marosvásárhely nagyon nehezen heverte ki az etnikumközi összecsapás emlékét, a városban járva hosszú évekig az volt az érzésem, hogy az emberek nem tudnak vagy nem mernek egymás szemébe nézni, többségük lesütött szemmel járt az utcán. És élénken emlékszünk Kolozsvár román jellegének harsány hangsúlyozására, a magyarellenes megnyilvánulásokra.

 „Az egyes esetek nem annyira problémák, amelyeket meg kell oldani, mint inkább drámák, amelyeket meg kell érteni” – olvasom Schauschitz Attila kiváló esszéjében, a Maigret nyomán a világ-ban a Georges Simenonról szóló John Raymond-idézetet. És megértem, miért szeretem én annyira Simenont.

Amikor még csak arról volt szó, hogy Nicuşor Dan államfő a vélemény-nyilvánítási szabadságra hivatkozva az alkotmánybírósághoz fordult, mert nem értett…

Szememet Párizsra vetettem. A Szajna parti városban él egy újságárus. Egyesek szerint az utolsó újságárus. Ali Akbar több mint 50…

Ha már Szentgyörgyön jártok, lépjetek le Brassóba és vásároljatok zöldséget az őszi eltevéshez. Telefonon közölte kérését a lányom, s feleségem…

„Ritkán látni ilyen ragaszkodást egy üveg uborkához” – írta valaki régen a kolozsvári Ivanov-ról, illetve a benne játszó Bíró Józsefről. Ez az idézet jut eszembe, valahányszor Jubalt látom az FBI-sorozatban, vagyis az őt alakító Jeremy Sistót.