Műsorok

Jó egy hete monopolizálja a politikai napirendet és a média terét Marian Munteanu (továbbiakban MM) ? az egykori diákvezető, a ?90-es Egyetem-téri tüntetéssorozat megkopott és átlényegült hőse (mivel jelenkori történelmünk egyik fordulópontja volt az esemény, és annak még életben levő főszereplői: Ion Iliescu, Miron Cozma, és az ismert (Virgil Măgureanu), meg a láthatatlan szekus sereg mellett szakállas hősünk is. Érdemes lenne egyszer alaposan és tudománnyos eszközökkel, ugyanakkor távolságtartással feltárni a jelenséget és annak utóéletét, de egy ilyen munka még várat magára) ? bukaresti főpolgármesternek való pénélés jelölése. (tovább…)

A mai fiatalok alkalmasint a nevét sem hallották, a valamivel idősebbek azonban tudhatnak róla egyet s mást. Többek között azt, hogy nyíltan rokonszenvezett a hajdani legionárius mozgalomal, amelynek a már-már államvallást képviselő Román Ortodox Egyházban – elöljáróinak és hívőinek a körében – nagy népszerűségnek örvend. (tovább…)

Mai világunkban nagyon szeretjük a kerek évfordulókat, gyakran úgy tűnik, mintha a társadalom és az egyén élete is csak ilyen évszámok között zajlana. Amiről azonban mai jegyzetemben beszélni szeretnék, az semmiképpen nem kerek. Ha a születési évet veszem, akkor százkilenc, ha a halál esztendejét, akkor negyvenegy, a két szám között viszont ott rejtőzik annak a Horváth István költőnek az egész élete, (tovább…)

Nemzedékek közt soha nem tátongott még ennyire mély szakadék.

Annak ellenére sem, hogy minden válságperiódusban elszabadul az idő. A kiút keresése során a gondolkodó elmék jelentős része (akkor is főként a fiatalok) egyszerre olyan utakra lelnek, melyek az idősebb generáció számára nem csak elképzelhetetlenek, de jobbára felfoghatatlanok is. A nemzedékeket azonban akkor is erős szálak fűzik egymáshoz, hiszen a tagadás is kötődés. (tovább…)

Kedden délben mondta Markó Béla, hogy egy bécsi kórházban halálán van Verestóy Attila. Sokan tudtuk, hogy nagybeteg, hogy menthetetlen ? és biztos vagyok benne, hogy ő maga is tudta.

Túl sok személyes mozzanat fűz össze vele ahhoz, hogy az alkalom megkövetelte méltatással kezdjem. Politikai érdemeit és pályafutását értékelik kollégái, pályatársai, el a hivatalosságokig. Én egyszerűen arról beszélek, hogy mi jut róla eszembe most, halálakor. (tovább…)

Négy csavargó színházat játszik egy elhagyott állomáson. A Bukaresti Nemzeti Színház Titanic zenekar előadásán látható ez.  Talán arról lenne szó ? prózai fordításban -, hogy a mai világ perifériára sodorta az emberséget. Csupán bennünk, a lelkünk mélyén és a fantáziánkban, ha van még menedék. Világunk ? miként azt a gyönyörűen megalkotott színpadkép, Andrada Chiriac műve is tanúsítja ? romhalmaz békeidőben.

(tovább…)