Műsorok

Mindig furcsa hosszabb távollét után a román fővárosba érkeznem. Kimondani is szörnyű, de itt éltem le nem rövid életemnek több mint a felét, közel húsz éve, hogy a róla szóló könyvem megjelent, önkéntelenül is mindig összevetem a rendszerváltozás utáni első évtizedekben tapasztaltakkal mindazt, amit most látok.

?Ügyintézni? jöttem, és hát hogy is mondjam, ez az úticél ugyancsak alkalmat és alapot ad az élet sűrűjéből meríteni az összehasonlításra. Kezdjem mindjárt azzal, ami sokáig a legélménydúsabb dolog volt, a ?helyszínkeresés? viszontagságaival. (tovább…)

Hétfőn hajnalban, ötvenötéves korában, meghalt Ioan Gyuri Pascu. Ez a kedves fiatalember ? mert nekem az maradt ? annyira közvetlen és népszerű volt, hogy sokan nem is tartották rangos művésznek. Pedig igazi nagy, sokoldalú művész volt, tehetséggel és humorral, remek életismerettel és életörömmel megáldva. Meg szeretettel.

(tovább…)

Korunk egyik paradoxona, s nem a leglényegtelenebb, hogy a Big Data, a különféle módokon előállított és változatos mátrixok szerint összekapcsolható irdatlan mennyiségű adat feltárja, avagy éppen hogy eltakarja a ?tényeket?, azt a valóságot, amiből az információk ? legalábbis elvben ? erednek. Hogy még bonyolultabb legyen a dolog, ugyanezt az igazsággal ? egy származtatott logikai kategóriával ? kapcsolatban is fölvethetjük (nem összetévesztendő az (tovább…)

Miért nem csinálhatunk fából vaskarikát, erőszakkal sem? És miért jutunk el, a politikai diskurzusokban minduntalan, a többdimenziós embertől a kierőszakoltan egydimenzióshoz?

Az emberi természet, az egyik legrégebbről fennmaradt ógörög filozófiai töredék szerint, lényegét tekintve ?határtalan? (lásd. Anaximandrosz ?apeiron), még pontosabb kifejezéssel ?meghatározatlan?, nem abban az értelemben, hogy egyben örökkévaló is lenne, hanem abban, hogy sok szempontból nem lehatárolt, lehetőségei nagyon sokfélék. (tovább…)

Hétfőn, a tévé-színházban Spiró György Kvartettjét játszották, Gelu Colceag rendezésében és nagyszerű szereplőkkel. Az Öreget alakító Virgil Ogă?eanu volt a legdöbbenetesebb, a kommunizmust túlélő ? és máig sirató! ? panellakó. A mindenkiben titkosszolgálati ügynököt sejtő, ajtaját négy kulccsal záró nyugdíjas. A legszinpatikusabb pedig a Felesége, a végtelen jóindulatú és engedelmes, állandóan tevékeny öregasszony ? a Coca Bloos által felvezetett együgyű ártatlanság. (tovább…)

Egyre nyílvánvalóbb, hogy a gyorsan elfogadott (i)gazságügyi- és perredtartási törvények módosításait, egyes politikusok fölmentésének rendelte alá a hatalom, és fogadta el, (sőt helyenként kezdeményezte) a Fidesz itteni fő fiókpártja. És hogy ezek, még az alkotmányos normakontrollt megelőzően is tarthatatlanok. Aztán a sürgösségi kormányrendeletet lengette be Dragnea, a BTk módosítására, mely fölmentené aktuális büntetése alól még a fellebviteli szakasz előtt, viszont ezt a lehetőséget, most úgy tűnik – az utca hangjának és a külföldi nyomás hatására – koalíciós partnerei is elvetik. (tovább…)