Funkorporation és csűrfesztivál

Kolozsvártól 13 kilométerre, a Cifra Kalotaszeg szélén Mérában javában zajlik Erdély első világzenei csűrfesztiválja – amely ma és holnap még tárt kapukkal, jó zenékkel, kiváló előadókkal várja a nép és világzene kedvelőit. Ahogyan erről múlt szombati műsorunkban is beszámoltunk a Mérában zajló világzene fesztivál alapkoncepcióját a város és a falusi csűr, a könnyűzene és a népzene, a trendi és a hagyományos vagy a nemzetközi és a lokális között húzódó kontraszt és ezek találkozása képezi. A csűrszínpadon olyan, nemzetközileg elismert zenészek léptek, illetve lépnek fel, mint Herczku Ágnes, a Buda Folk Band, a Tárkány Művek, Nikola Parov vagy az Esszencia Csík János, és  Lakatos Róbert hegedűművészek alapítottak. A napi programokat természetesen hajnalig tartó táncház zárja – vendégmuzsikusokkal és a kiváló helyi zenészekkel. (tovább…)

Continue Reading

Free Camp – Marosvásárhelyen

Kedves hallgatóim, ugyancsak érdekes képzőművészeti kiállítást nyitottam meg a tegnap este a marosvásárhelyi Bernády Házban. Csíkszeredából hozták el a Free Camp Nemzetközi Alkotótábor közel másfél évtizedének keresztmetszetét. Több tucatnyi alkotó több mint száz alkotását és olyan fotódokumentumokat, amelyek megpróbálják megállítani az időt, bemutatva azokat a  performanszokat és a kortárs művészetben egyre divatosabbá váló  installációkat, amelyek együtt jártak egy-egy táborzáró kiállítással. (tovább…)

Continue Reading

Nem viccből találták ki a -ban, -ben és a -ba, -be ragokat!

Ma a -ban, -ben, illetve a -ba, -be helyhatározóragokról lesz szó, amelyeket sokan következetesen felcserélnek, sőt olyan is előfordul, hogy valamelyik párost mellőzik. Még az egyik romániai áruházlánc hirdetésében is az szerepelt, hogy ?szerélmes Olaszországban?. Igen, jól hallották? Mivel nem ellenőriztették a magyar szöveget megjelenés előtt, egy é betű is befurakodott a szerelmes szóba. Valószínűleg azt akarták írni, hogy ?szerelmes Olaszországba?, legalábbis így több értelme van. (tovább…)

Continue Reading

Ha ők kezet fognak!

A tévében hosszan csodálhattuk a szigapúri cirkuszt. Donald Trump amerikai elnök 13 másodpercen át szorongatta Kim Dzsong Un kezét. Nem fáradt el tőle? Ugyan, dehogy. Fogott ő már más kezet is? Aztán megveregette az észak-koreai diktátor vállát. Mintha azt mondta volna: ?Bátorság, fiú! Ne hagyd magad!?

Hogy kinek jutott ez a biztatás? Hát ez esetben annak a diktátornak, akinek vezetése alatt Észak-Koreában a gyermekek 30 százaléka alultáplált, (tovább…)

Continue Reading

Clinton vagy Trump?

Kedves hallgatóim, ismét elnézést kérek, hogy megszakítom jegyzetelő kollégáim Törökországról és immár Tusványosról szóló sorozatát, és ismét messzebbre, az Amerikai Egyesült Államok elnökválasztására vetek egy futó pillantást. Egy héttel ezelőtt Donald Trumpról, a republikánus elnökjelöletről és enyhén szólva furcsa nézeteiről értekeztem, most ellenlásbasáról, Hillary Clintonról is beszélnék, természetesen kettejük összecsapása összefüggésében. (tovább…)

Continue Reading

Az elhallgatás ideje

Talán hallottak róla Erdélyben is, hogy Budapesten újabb országos napilap múlt ki, a nyolcvanéves Magyar Nemzet. Másfél évvel a Népszabadság elhallgattatása után. Sokatmondó szavak voltak ezek: magyar nemzet, a nép szabadsága… lassan nem jelentenek semmit. Virulnak viszont az agyontámogatott Magyar Idők, a nácizmust idéző listák Figyelője és a kormányközeli médiának a magyar vidék tájékoztatásában kizárólagosságot élvező propagandacsatornái. (tovább…)

Continue Reading

Kinek higgyünk?

De jó lenne tudni, hogy kinek higgyünk. A politikusok esetében aligha merül föl ez a kérdés. Ők hívőket akarnak, nem hitet. Mert különben, ha már lát is a polgár, nem követ az senkit. De a maga útján sem jár. Hogy miért? Mert az kényelmetlen. Erőfeszítést követelne. Már pedig a mai világ olyan, hogy mindenki mástól várja a hitet, az erőfeszítést, a felelősséget? Hadd, ne soroljuk. (tovább…)

Continue Reading