Műsorok

A hónapok óta tartó viták, tiltakozások, aláírásgyűjtés ellenére az Emil Boc által vezetett kolozsvári polgármesteri hivatal versenyvizsga bizottsága végül mégiscsak…

Valamiféle furcsa játéka a sorsnak, hogy néhány nap leforgása alatt a romániai magyarság két jelentős személyiségére emlékezünk. Egy héttel ezelőtt Marosvásárhelyen magam is ott üldögéltem az Ariel bábszínház nézőterén, amikor a város magyar értelmisége Sütő András születésének kilencvenedik évfordulójára gyűlt össze, meghallgatva Markó Béla beszédét és Kilyén Ilka valamint lánya, Ritziu Ilka Krisztina Sütő szövegekből összeállított előadását. (tovább…)

Tegnap nyári napforduló volt, csillagászatilag is az év leghosszabb napja, s mivel a politikában semmi érdekes nem történt, arra gondoltam, hogy jegyzetemben a világhelyzet legnagyobb témájához kapcsolódó olvasmányaimról beszéljek.

Olvasom az illetékes világszervezet felszólítását, hogy a menekültek közül különösen vigyázni kell a gyermekekre, hisz ők többszörösen kiszolgáltatottak, (tovább…)

Egy hete tart már ez a bizalmatlansági cirkusz. Dragnea úr meg akarta fenyíteni Grindeanu miniszterelnököt ? vagy tán egyebet is akart? Nincs mit találgatnunk. Tény az, hogy a PSD-s kormány egy fél év alatt szinte semmit sem teljesített a választási ígéretekből. És ezt valahogy álcázni kell. Az álcázáshoz pedig jól jön egy kis politikai cirkusz. (tovább…)

Ebben a pillanatban még nem tudni, hogy mi lesz az eredménye az RMDSz-nek, a PSD két szárnyával folytatott tárgyalásainak, ha egyáltalán lesz eredménye, ezért csak arról beszélhetek, ami már így is nyilvánvaló.

A politikai kommunikáció sajátja, hogy folymatosan rendkívüli helyzeteket (műkrízist) teremt, hiszen ilyenkor a médiafigyelem középpontjába kerülhet és hatékonyan végezheti azt a manipulációt és propagandát, melynek segítségével kijelöli a napirendet. (tovább…)

A világpolitika kezd valamiféle kutya-komédiává átalakulni. Első reflexem az volt, hogy Caragiale-komédiát írjak, de az ötletről rögtön le kellet mondanom, hiszen épp az hiányzik belőle (mármint a világpolitikából) ami a Caragiale vígjátékokat oly emlékezetessé teszi: a felszabadító humor.

Ez a komédia még tragikomédiának sem nevezhető, bár mindkét esztétikai minőség nyomokban jegyeit magán viseli. (tovább…)

Kedves hallgatóim, az utóbbi időben kétszer is jártam azon az útszakaszon, amely arra indított, hogy megfogalmazzam a következő néhány gondolatot. Először a június 10-én megtartott Tusnád Maraton néhány sportolójának kisérőjeként, legutóbb pedig annak a tanácskozásnak a meghívottjaként, amelyet a holnap záruló bálványosi művésztáborban tartottak a képzőművészeti monográfiákról, illetve általában a hasonló alkotásokat övező kommunikációs gyakorlatról. (tovább…)